DB Multiverse

Dragon Ball Multiverse: Regénnyé formálás

Írta Loïc Solaris & Arctika

Adaptálta Misi & HomolaGabor

Fedezd fel újra a DBM történetét, számtalan részlettel kiegészítve. Ezt az írást Salagir hitelesítette, kiegészítve saját ötleteivel azt. Ezek nincsenek benne a mangában, így a történet igazi ráadása a képregénynek.

Intro

Rész 0 :0
Rész 1 :12345

Round 1-1

Rész 2 :678910
Rész 3 :1112131415
Rész 4 :1617181920
Rész 5 :2122232425
Rész 6 :2627282930

Lunch

Rész 7 :3132333435

Round 1-2

Rész 8 :3637383940
[Chapter Cover]
Rész 1, Fejezet 3.

ELSŐ RÉSZ: EGY NAGYON KÜLÖNÖS VERSENY!

3. Fejezet

Fordította: Saiya-jin Powaaa; Lektorálta: HomolaGábor


Kilenc évvel korábban, Kami-sama Palotájában…

Míg Piccolo és Dende beszélgettek, hirtelen három Ki-t érzékeltek, melyek közeledtek a palotához. Nem mások voltak, mint Goku és Uub, valamint Goku unokája, Pan. Megérkezésükkor Pan láthatóan boldog volt, hogy nagyapjával utazhat. Uub-ot viszont nyomasztotta, hogy egy ilyen szent helyen találta magát. Goku a két namek-hoz fordult.

– Vegita nincs még itt?

– Nincs, ti vagytok az elsők. – válaszolt Piccolo, mosollyal az arcán. – Ismét meg szándékozol vele küzdeni?

– Reménykedem benne... – mondta Goku ragyogó szemmel.

– Helló! – kiáltotta Pan, mikor a két namek közelében földet ért.

Piccolo és Dende, meglepődve a gyermek lelkes udvariasságán, szinte félénken válaszolt a köszöntésre. Uub lágy és tisztelettudó hangon köszöntötte őket, mélyen meghajolva. Izgatott volt, hogy szemtől-szemben állhat a Föld Istenével.

– Helló Kami-sama... Helló, Mr. Piccolo. – szólt Uub félénken.

A fiatalabb generáció, úgy tűnik, nagy tisztelettel bánik az idősebbekkel... Ami Goku-tól nagyon távol állt. A barátok soha nincsenek túl messze, és rendszeresen találkoznak. Goku-nak nem volt ideje holmi köszöntésekre! Dende a két fiatal harcoshoz fordult.

– Ti is harcoltok? – kérdezte.

– N-nem! – válaszolt Uub sietve, pánikra utaló hangon. – Csak nézőnek jöttem.

– Én is! – mondta Pan kicsit nagyobb izgalommal. – Már nagyon várom!

Hirtelen felbukkant egy alak a magasban... Vegita megérkezett a palotába, és azonnal Goku felé indult.

– Készen állsz a vereségre? – gúnyolódott Vegita.

– Áh, szép! Az lenne ám a nagy meglepetés! – válaszolt Goku. – Kezdhetjük?

– Nem. – válaszolt Vegita. – Jobban örülnék, ha itt lenne a fiad.

– A fiam? Gohan-ra gondolsz?

– Egyértelmű, Kakarotto! – mordult fel Vegita ingerülten.

– De miért?

– Ne akadékoskodj! Teleportálj hozzá, és hozd ide, azonnal!

– Ööö... Rendben. – mondta Goku. – Meglátom, mit tehetek...

Eztán Goku két ujjával a homlokához ért, majd eltűnt... Pár perc múlva visszatért Gohan-nal együtt, akin a munkaruhája volt.

– Apa! – kiáltott fel Pan örömmel, hogy láthatja apját.

– Pan? – Gohant meglepte, hogy itt látja a lányát. – Itt vagy te is??

– A Lélek és Idő Szobája valószínűleg nem használható öt ember számára. – jegyezte meg Piccolo.

– Tudjuk, de emiatt ne aggódj. – így Goku.

Vegita minden habozás nélkül, sietve elhaladt a csoport mellett, igencsak nyugtalanná téve Gohant.

– Hogy? Vegita? Te mit keresel itt?! – csattant fel Gohan.

– Jobb szeretném, ha nem lenne közönségük. – mondta Dende. – Amikor a Speciális Szobában harcolnak, a küzdelmük számunka csak pár másodpercnek tűnik...

Piccolo meglepődött ezen a megjegyzésen.

– Mégis mi a különbség? – kérdezte.

– Annyira hatalmas az erejük, hogy mindig attól félek, elpusztítják a szobát.

– Biztosra veszem, hogy megbízhatunk bennük. – mondta Piccolo. – Mellesleg, ezúttal Gohan is velük van. Tudom, hogy ő nem engedné, hogy ilyesmi történjen.

A tizenegy éves Uub-ot és az öt éves Pan-t lenyűgözte, ami a szemük elé tárult. Az Univerzum legnagyobb harcosai közül kettő a szemük láttára küzd meg egymással második szintű Szuper harcosként. Uub már a Nagy tornán való találkozásuk óta tisztában volt azzal, hogy Goku erős, de ekkora szintű erőt mutatni még nem látta soha.

– Hogy várhatja el tőlem Goku-sensei, hogy egyszer majd én legyek az utódja?

Gondolta magában.

Mellette Pan nagyon izgatott volt. Már ő is szeretett harcolni, és gyakran gondolt vissza legelső szereplésére a Nagy tornán. Az aranyló aurák, a tűzgömbök, és a csapások robaja lenyűgözte őt. Csapkodott az öklével, gyakran felszökkent, hogy jobban ösztönözze nagyapját. Gohan, az utolsó néző halkan ült a bejárat lépcsőjénél, és nézte a harcot. Már értette, miért kérte Goku és Vegita a Lélek és Idő Szobájának felfejlesztését: a Föld hatalmas károkat szenvedett pár éve Vegita és Goku küzdelmétől.

– Rengeteget fejlődtek. – mondta magában. – Egészen elképesztő.

A küzdelem eltartott egy ideig. Egy idő után Vegita felülkerekedett, és több ütést vitt be, mint amennyit kapott. Goku energiát vesztett, Vegeta pedig kivédett egy tűzlabdát minden rezdülés nélkül.

– Vegita-t elárasztja az energia. – mondta Gohan. – De ha apa veszít, annak az oka csak a...

Vegeta visszaváltozott első szintű Szuperharcossá, és Goku szemébe nézett.

– Ne alacsonyíts le, Kakarotto! Egyértelmű, hogy visszafogod magad!

– Átváltozhatnék harmadik szintű Szuperharcossá, azt hiszem. – válaszolt Goku, – De legutóbb, mikor használtam, a harc túl hamar véget ért. Egyáltalán nem volt se érdekes, se szórakoztató. Egyébként, ennyi idő elteltével, nem kellett volna neked is elérned azt a szintet?

Vegita, akinek a harctól tépett volt a ruhája, karba tette a kezeit.

– A harmadik szint használhatatlan. Valami sokkal jobbat akarok tenni. De ha visszafogod magad, nem tudom megcsinálni.

– Mi lehet a hosszú hajnál és a csupasz szemöldöknél jobb? – kérdezte Goku viccelődve.

– Túl sok energiát használ el. – mondta Vegita. – Erős, de túlságosan korlátozott. Jobb megoldást kell találnunk.

– De ahhoz, hogy túlszárnyald a hármas szintet, nem kéne előbb elsajátítanod? – kérdezte Goku kétkedve.

– Talán. – mondta Vegita. – De van itt a szobában valaki, aki erősebb a harmadik szintnél... Méghozzá bármi nemű átváltozás nélkül.

Hirtelen megálltak, majd a két csillagharcos Gohan felé fordult. Uub és Pan, akik mindketten Gohan mellett voltak, szintén elkezdték őt bámulni. Ez kicsit kényelmetlen érzés volt Gohan-nak, és hirtelen nehéznek érezte magát.

– Ez az ajtó az egyetlen kiút, Gohan. – mondta Vegita hirtelen, Gohan felé kitartva a karját. – Jobban teszed, ha megóvod.

– Vegita, te meg mit csinálsz!? – kérdezte Goku, miközben Vegita folytatta az erőgyűjtést.

Vegita átváltozott második szintű Szuperharcossá, majd egy energialabdát kezdett formálni a kezeivel.

– Pan! – ordította Gohan. – Gyorsan, tűnj el az útból!

Most először látta Pan ennyire komolynak az apját, ezelőtt még soha.

– Gohan! – ordított Goku.

– Támadás... ! – fejezte be Vegita.

A csóva Gohan kezének csapódott, aki ekkor felkiáltott, körbevéve magát egy szinte áttetsző, fehér aurával. Gohant hátra kellett volna löknie a támadásnak a puszta erejénél fogva, ám nem a lábaival támaszkodott, hanem lebegni kezdett, hogy azon a ponton maradjon. A szemüvege darabokra tört, az inge pedig szétszakadt a teste

körül.

A talaj remegett amint a támadás hulláma két kört tett a szobában, majd egy fényrobbanás töltötte be a teret. A csapás ereje ellenére Gohan hatásosan hárította azt. Eltekintve a robbanás helyén lévő két rakás törmeléktől, nem volt más kár, a füst pedig elillant Gohan sértetlen kezeiről.

Meg sem sérült a támadástól; nem volt vér, sőt, egy szimpla karcolás sem rajta.

– Érted már, Kakarotto? Erről az erőről beszéltem. – mondta kimerülten Vegita, akinek a haja ismét fekete lett.

– Vegita! Te...Te... – Gohan nem találta a megfelelő szavakat. Hezitált a színtiszta harag és meglepettség között Vegita irányába. – Ezért kérted, hogy jöjjek ide!? – kérdezte.

– Ne légy ennyire nyápic. – válaszolt Vegita, figyelembe se véve a kérdést. – Piccolo meg tudja javítani a ruházatodat, ha majd visszatértünk.

Vegita odament és rátette egyik kezét Gohan vállára, a fél-csillagharcos legnagyobb meghökkenésére.

– Már tíz éve erről álmodok. – mondta Vegita. – Ne légy rám dühös.

– De Gohan-ban van az Istenek ereje. – szólt Goku, odasétálva hozzájuk. – Az erejének semmi köze az edzéshez.

– Félbehagyjuk a harcot. – mondta Vegita, belevágva Goku mondandójába. – Soha nem fogok erősebb ellenfelet találni, így magamnak kell megtalálnom a kérdésre a választ.

Mihelyst visszatértek a palotába, Vegita készen állt rá, hogy elrepüljön. Gohan utána futott, elhaladva Piccolo és Dende mellett, akik mindketten meglepődtek, hogy szakadt ruhában látják őt.

– Várj, Vegita! – kiáltott Gohan. – Miért csináltad ezt? Néha eltűnődöm azon, mi zajlik a fejedben!

Vegita megfordult, és úgy nézett Gohan-ra, mintha a válasz magától értetődő lenne.

– Azon dolgozol, hogy tágítsd az elméd, hogy megtudd, miért repkednek az atomok, meg miért nem, – válaszolt Vegita. – Én azon vagyok, hogy kitoljam a csillagharcos határait.

Vegita távozni készült, mikor Gohan megállította őt vállára téve egyik kezét, meglepve a herceget. Vegita visszanézett Gohan-ra, kinek ábrázata sokkal komolyabbá vált.

– Vegita. – mondta Gohan. – Ha még egyszer ilyet teszel a lányom közelében, esküszöm, hogy megöllek...

– Értettem. – válaszolt a herceg mosollyal az arcán.

Vegita eztán elrepült, s hamar elillant a horizontról. Gohan nézte, amint eltűnik, lenyugodott, majd megfordult.

– Röpködnek…meg nem? – mormolta magában elgondolkozva.

– Apa! – mondta Pan, aki mögüle került elő, és megragadta apja kezét. – Nem is tudtam, hogy ennyire erős vagy!

– Pan... Nem sérültél meg, ugye? – kérdezte Gohan komoly aggodalommal.

– Dehogy! – válaszolt. – Megállítottad az egész csapást! Jól vagyok!

Pan ekkor nagyon büszke volt az apjára. Széles mosolya és csodálkozó szemei kellőképp kifejezték, mit gondol róla. Goku és Uub kiértek a palotába, majd csatlakoztak Gohan-hoz és Pan-hoz.

– Son Gohan...Micsoda erő! – dörrent fel Uub. – Még soha sem láttam harc közben!

– Ja, Gohan nem szeret harcolni. – mondta Goku. – Büszke vagyok az erejére, de nem igazán edzett a Cell elleni küzdelem óta...igazán kár.

– Ő... Erősebb nálad? – kérdezte Uub.

– Tíz évvel ezelőtt az volt. – felelte Goku. – Azóta Vegita és én minden nap keményen edzünk. Uub, nem láttad még az igazi erőmet, de Gohan-ét sem... De látom, hogy egy nap olyan erőssé válsz majd, mint!

– De... – kezdte el Uub. – Amikor látom milyen erősek vagytok ti hárman, egyszerűen nem tudom, hogy én...

– Bíznod kell az erődben, Uub. – mondta Goku. – Tíz éven belül mindnyájunknál erősebbé válhatnál!

Uub nem bízott magában annyira, mint mestere benne, de kész volt mindent beleadni, hogy erősebbé váljon.

– Gyere ide, Gohan. – mondta Piccolo. – Rendbe teszem a ruhádat.

– Kösz Piccolo. – reagált rá Gohan.

– Gohan... – mondta Goku amint Gohan mellé ért. – Ne légy dühös Vegita-ra.

– Megpróbálom, apa. Csak dühít, hogy veszélynek tette ki Pan-t .

– Ne már! – válaszolt Goku. – Mókás volt, és senki sem sérült meg!

– Nagyapának igaza van! – mondta Pan.

– Igazán lenyűgöző volt, Mr. Gohan! – mondta Uub felbátorodva.

– Oké... – felelt Gohan. – Csak felejtsük el ezt.

Gohan lecsillapodva repült el a palotából, ám a képet, melyen Pan veszélyben van, még mindig nem verte ki a fejéből. "Légy átkozott, Vegita ..." mormolta magában.

Pan, aki (most először) nagyobb érdeklődést kezdett mutatni apja iránt, mint nagyapja iránt, mögötte repült, hogy együtt térjenek haza…

Kommentek betöltése...
Nyelv Hírek DBM olvasása Miniregény A szerzők RSS csatorna Fanart GYIK Verseny Ismertető Univerzumok Ismertetője Extrák Események Reklámanyagok Partner oldalak
EnglishFrançais日本語中文EspañolItalianoPortuguêsDeutschPolskiNederlandsTurcPortuguês BrasileiroMagyarGalegoCatalàNorskРусскийRomâniaEuskeraLietuviškaiCroatianKoreanSuomeksiעִבְרִיתБългарскиSvenskaΕλληνικάEspañol Latinoاللغة العربيةFilipinoLatineDanskCorsuBrezhonegVèneto