DB Multiverse

Hírek DBM olvasása Miniregény Fanart A szerzők GYIK RSS csatorna Extrák Események Reklámanyagok Partner oldalak Verseny Ismertető Univerzumok Ismertetője
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

DBM Universe 16

Írta Syl & Salagir

Adaptálta Pokorny Zsolt & Homola Gábor

Amikor Vegetto belépett Buu testébe, egy döntést kellet hoznia: Vagy fent tartja a pajzsot (U16) vagy megszünteti azt (U18). Ez a történet azt dolgozza fel, hogy miután... Vegetto megmentette a világegyetem, Goku és Vegita, örökre egy testben maradtak...


Rész 1 :12345678
Rész 2 :91011121314
Rész 3 :151617181920
[Chapter Cover]
Rész 1, fejezet 4.

4. Fejezet: Az ideális lépés

Két hónapja már, hogy Vegetto egy távoli helyen él az ország északi részében húzódó hegyekben. Nem volt kapcsolata a civilizációval és azon élt, amit magának vadászott. Ez a száműzetés emlékeket hozott vissza Goku gyermekkorából, de ugyanakkor Vegita számára is ismerős volt a helyzet, a szörnyű, magányosan töltött hónapokról az elhagyatott bolygókról, ahol régen edzett.

Búskomoran, úgy döntött elmegy fogni egy hatalmas halat vacsorára, ahogy akkor tette, mikor először találkozott Bulma-val. Levetkőzött és alámerült a hideg vízbe. Pár másodperc úszás után ki meg is találta, amit keresett, rágyorsított és megölte a halat egy jól irányzott ütéssel. Mikor kijutott a vízből, hozzá csapott még három szarvast, öt sárkányt és két farkast a menühöz és tábortüzet gyújtott. Az est fokozatosan leszállt este 10 óra körül. Étele sütése emlékeztette őt a küldetésekre, amikre Vegita ment Nappa-val és Raditz-cal. Mikor még tini volt, neki is vadásznia kellett az ételt azokon a bolygókon, amiket Dermesztőnek kellett elfoglalnia. Vegetto-ra rátört a honvágy, annak ellenére is, hogy őszintén szólva nem volt saját élettapasztalata. Még csak 2 hónapja született. Természetesen, megmaradtak a születése előtti emlékek, de azok mégsem a sajátjai. Azoké volt, akik már a részeivé váltak. Persze hozzá tartoznak, de ő mégis másik személy. Miért jött erre a világra? Hogy megölje Buut? De miután végzett a dolgával, mégis mit csináljon? A létezésének célját születése után pár perccel be is teljesítette! Szóval, most, hogy ez megvan, mit tehetne? Ez a kérdés üldözte az elmúlt két hónapban... A másik kettő beleillik ebbe a világba a családjaik által. De ő nem. Azt hitte, hogy feleségeik, barátaik és gyerekeik az övéi is lesznek, hiszen tőlük származik, de ez valóban így van? Nem sikerülhet, legalábbis nehezen, elfogadtatnia magát Vegetto-ként. Mások mindig Goku-t, vagy Vegita-t látják benne. Ez a helyzet pedig felbosszantotta őt. Ráharapott egy szarvas lábára. Elég keserű volt, de mindent megevett, semmit sem hagyott, aztán aludt, majd ismét megtöltötték fejét a sötét gondolatok.

Vegetto már két hónapja elment. Trunks, Goten és Gohan útra keltek megkeresni, de Vegetto olyan ügyesen rejtette el az energiáját, hogy még csak egy kicsit sem érezhettek belőle. A csapat kétségbe esett.

– Mi történt aznap, Bulma? – kérdezte Krillin, akinek még Vegita elvesztése is fájdalmat okozott.

– Hát... lelépett, csak úgy. Figyelmeztetés nélkül... És... Anélkül, hogy mondta volna, hová megy... – dadogta Bulma, szégyenkezve.

– Igen, ezt már tudjuk. – mondta Krillin. – De engem az érdekel, hogy mit csináltál, mielőtt elment. Nem léphetett le csak úgy.

Figyelmes megjegyzését egy suttogással próbálták megválaszolni.

– Fog... Fogalmam sincs mire célzol...

– Ne játszd a hülyét! – követelte Krillin. – Jól ismerem Vegita-t, és Goku-t még jobban, de ha van akit náluk is inkább, akkor az te vagy. És tudom, hogy nem mondasz el mindent.

C18 bólintott a férje megjegyzésére, miközben Bulma egyre kevésbé és kevésbé meggyőző magyarázatokkal próbálkozott. Nagyon kötődött Vegita-hoz, akire igaz barátként gondolt. Emlékezett azokra a napokra, mikor a csapat összeverődött és ő is elkísérte a férjét, mert muszáj volt neki. Mikor Krillin nevetni kezdett a barátaival, ő kiközösítve érezte magát. Akkor vette észre, hogy Vegita is mindig félreállt. Ez a hirtelen felfedezett hasonlóság közelebb hozta a titokzatos harcoshoz.

– Ha nem akarsz itt lenni, miért jössz el mindig? – kérdezte tőle egyszer.

– Mert el kell kísérnem a férjemet...

Eztán felsóhajtott, de nem olyan unott, lekicsinylő módon. Úgy sóhajtott, ahogy egy lenyűgözött személy szokott.

– Akkor hát sok közös van bennünk... – mondta a szokásos grimaszával.

Ezzel a mondattal elkezdődött még egy a kevés barátságokból, amik C18 életében adódtak. Ezért is nem maradhatott tétlen, mikor Vegetto eltűnt.

– Segítek nekik. – mondta Krillin-nek. – Rád bízom a gyereket!

Időt sem hagyott Krillin-nek válaszolni, rögtön elrepült. Neki nincs szüksége alvásra, ételre, vagy akár folyadékra, ami lehetővé tette számára, hogy 1 hét alatt átkutassa az ország északi részét. 18 tudta, mi után kell kutatnia: tábortüzek maradványait kereste. Sebességének köszönhetően minden alkalommal, mikor talált egyet, 1 másodperc alatt el tudta dönteni, hogy normál kempingezők, cserkészek kempingje volt... vagy ha nem volt senki a közelben, akkor gyanús volt. De ilyenkor is másodpercek alatt rájött, ha a felfedezett hely köthető a kereséséhez.

Mellesleg, majdnem megtalálta, amit keresett, mikor rálelt egy egyfős táborhelyre, amit annyi állat maradványa vett körül, hogy csak ő lehetett, aki mindet megette. Sajnos már rég elhagyta ezt a helyet. Persze, nyilván mikor a többiek keresték. Amint 100 km-en belül kerültek, még ha el is rejtették az energiájukat, Vegetto felfedezte őket és azonnal megpattant. Ahhoz, hogy repülhessenek, használniuk kellett egy picit a kíjükből, és nyilván való, hogy Goku és Vegita fúziója ezt könnyedén észrevehette. Ellenben C18 bármilyen gyorsan is repült, nem használt kít... Egy nap észrevett egy nyomot. Egy új tűzrakás, lábnyomok... Az előbb még biztos itt volt. Ekkor elgondolkodott: folytatnia kéne a kutatást, nehogy elveszítse a nyomokat, vagy figyelmeztesse a Z harcosokat? Úgy döntött egyedül folytatja. Mindig is magányos típus volt, ez nem most fog megváltozni! Ezzel berohant az erdőbe...

Vegetto olyan közel került a természethez, hogy megszabadult minden ruhájától. Úgy barangolt az erdőben, hogy nem is gondolt a személyes problémáira. Immár kicsit tisztább volt számára a helyzet: Ő Vegetto, Goku és Vegita leszármazottja, emlékeik örököse. Semmi más. A folyó felé hajolt, hogy igyon egy kicsit, mikor fürge léptek zaját hallotta. Megfordulva szembe találta magát C18-al. Úgy nézett ki, mint aki az elmúlt napot evés, ivás és zuhanyzás nélkül töltötte. Mikor meglátta, hogy Vegetto meztelen, elfordult.

– Mit... Mit csinálsz te itt?! Öltözz már fel, te idióta!

Vegetto-nak ugyanolyan buta nézése volt, mint Goku-nak.

– A meztelenség nagyon is természetes dolog. – szabadkozott.

– Miért léptél le?

Vegetto befejezte a gondolkodást. Távozása óta először, szembesítették a problémával.

– Úgy... Úgy éreztem, nem illek közétek...

– Ennyi?! – C18-at annyira sértette a kijelentés, hogy visszanézett rá.

– Hogy érted, hogy 'Ennyi?' – mondta Vegetto, feldúltan attól, hogy nem veszi komolyan a gondjait.

– Nekem mondod, hogy nem érezted magad odaillőnek? C18, rémlik? Nekem még csak igazi nevem sincs! Én már nem is vagyok ember!

Vegetto emlékezett a beszélgetésekre C18 és Vegita között. Sok mindenen kellett keresztül mennie, hogy elfogadják... Leeresztette hát tekintetét szégyenében.

– Meg kellett találnom önmagamat... Csak Goku-n és Vegita-n keresztül létezem. Én nem értetek élek. Nektek csak valamiféle helyettes vagyok...

– Valójában, Vegetto, neked mindenkinél jobban kéne tudnod, milyen érzés elveszíteni valakit, akit szeretünk. – mondta C18 komoly hangon. – Időre van szükségük, hogy megszokják a jelenléted. Be kell valljam, én is próbáltam Vegita-t keresni benned. De ha elég közelről nézlek, nem látok se Vegita-t, se Goku-t. Csak téged. Adj nekik időt, hogy zöld ágra vergődjenek a kialakult helyzettel. Előbb vagy utóbb elfogadnak majd olyannak, amilyen vagy. Akkor majd eldöntöd, hogy elfoglalod-e a helyüket, családjaikat, vagy hogy akarsz-e a csapat teljes értékű tagja lenni.

Vegetto leült.

– Nekem kell továbbvinnem az örökségüket annak ellenére, hogy se Goku, se Vegita nem vagyok... Egy kicsit még gondolkodom rajta... Hogy biztos ne hozzak elhamarkodott döntést... Add át nekik, hogy ne aggódjanak...

C18 úgy döntött, hogy egy mosoly kíséretében elrepül. Mikor visszatért a házukhoz, Krillin elkiáltotta magát.

– Istenem! Mióta nem ettél? Jól vagy?

C18 elmosolyodott férje figyelmességétől, úgy bánt vele, mintha csak egy kínai porcelánbaba lenne, annak ellenére, hogy jóval erősebb nála. Így válaszolt:

– Jó híreket hozok. Vegetto nemsokára visszatér.

Krillin felsóhajtott a megnyugvástól. Megvallva az igazat, ilyen baráti és családi körrel csodaszámba ment, hogy még nem halt meg valami szívrohamban...

C18 elmondta a jó híreket mindenkinek. El voltak ragadtatva a tudattól, hogy barátjuk és családtagjuk jól van. A megmaradó szorongás ellenére a feszültség némileg csökkent. Bulma már jó előre megírta a bocsánatkérést a roppant... hetyke viselkedéséért. Ami Chi-chi-t illeti - aki semmit sem tudott a történtekről -, ő meg előre megírta a megrovását Vegetto kitérő viselkedéséért. Egyik este egy ismerős energiát lehetett érezni.

– Ő az! – kiáltotta Trunks ahogy kirohant a házból.

– Ki? – kérdezte Bulma, fia után eredve.

Vegetto pont előttük ért földet. Sokkal derűsebbnek tűnt, valamint okosabbnak is. Összefoltozott ruhái nagyon koszosak voltak, mintha hónapok óta nem fürdött volna, mégis egészségesnek tűnt. Trunks felkiáltott:

– Apa! Hová tűntél?

– Az északi hegyekben voltam. Szükségem volt... egy kis levegőváltozásra.

– Apa mindig azt mondta, 'a levegőváltozás mindent rendbe hoz'. – mondta Trunks, nevetve, ahogy emlékeiben megjelent, mikor Vegita ezeket a kifogásokat használta a távozásaira.

Vegetto is mosolygott. Bulma összezavarodva nézett rá.

– Beszélnünk kell. – sóhajtott a csillagharcos.

– Sejtettem... – válaszolt Bulma.

Trunks érezte, hogy későbbre kell halasztania az ünneplést. Remek! Lesz ideje felhívni Goten-t. Besietett a házba, hogy felhívja örökbe fogadott öccsét. Bulma kezeit dörzsölte.

– Figyelj, én... – kezdte.

– Semmi baj. – szakította félbe Vegetto.

Bulma hátralépett. Dadogva folytatta:

– De... Mármint... Ömmm...

– Elvesztetted a férjedet és a legjobb barátodat. Valaki elvesztése, akit szeretünk, nagyon fáj, ráadásul te duplán szenvedsz. Úgy alakult, hogy én annak a két személynek az egyesülése vagyok. Így módot találtál rá, hogy megtaláld őket bennem. Ezért érzed, hogy vonzódsz hozzám. – hangzott a figyelmes megjegyzés. – Ez teljesen érthető. Én is ezt tettem volna, ha az ellenkezője történik. De a helyzet az, hogy én önmagam is egy személy vagyok. Vegetto-ként kell ismerned engem.

Bulma szava elakadt. Erre mégis mit mondhatna? Vegetto felnézett.

– Hé, jönnek a többiek...

Gohan és Videl előttük landoltak.

– Apa! Annyira aggódtunk! Jól vagy?

– Jól vagyok, Gohan. Megvárjuk a többieket. Mindannyitok számára van mondanivalóm.

Gohan felhúzta szemöldökét, de úgy döntött kivár. 10 perccel később, Krillin és C18 is megérkezett.

– Éreztük a Kídet, Vegetto! – mondta Krillin.

– Jobban vagy már? – kérdezte C18.

– Sokkal jobban. – válaszolta a barna hajú egy széles mosollyal.

Eltátogott egy 'köszönöm'-öt az androidnak. Krillin elgondolkodott, hogy mégis mi történhetett. Neje semmit sem mondott neki a történtekről. Ekkor valami hirtelen bekattant Vegetto-nak és megkérdezte:

– Mellesleg, Gohan, hogyhogy ilyen hamar ideértél? És ráadásul Videl-lel?

Gohan bevörösödött, akár egy cékla, Videl pedig zavarában lehajtotta fejét.

– Igazából... Nos... Ömm... – hebegte Gohan.

– Tegnap óta együtt járunk... – vallotta be Videl ahogy arcát a tenyerébe temette. – És ma a városban mászkáltunk...

Gohan megfeszülten várt valamiféle apai jóváhagyásra. Vegetto csak nevetett:

– De már attól a naptól fogva, hogy megszülettem, úgy gondoltam, hogy együtt vagytok! Legalábbis, Goku és Vegita azt gondolta, mikor megláttak titeket együtt!"

Gohan nem tudta mit csináljon. Bulma és Krillin rámosolyogtak és C18 rákacsintott a döbbent fiúra. Az érzés kb 5 percig tartott. Abban a pillanatban, Goten megérkezett az édesanyjával a karjaiban.

– Apu! – kiáltotta ahogy leszállt. Szó szerint elhajította az anyját és rávetette magát a nevető csillagharcosra.

– Nyugi, Goten! – mondta, ahogy elkapta a felé szálló fiút.

Körülnézett, mindenki megérkezett. Kicsit komolyabbra vette a figurát.

– Nézzétek, tudom, hogy mikor rám néztek, mindannyian arra a 2 személyre gondoltok, akik a kalandban odavesztek. Én vagyok az egyesülésük eredménye, de én nem vagyok egyikük sem. Szeretném, ha tiszta lappal indulhatnánk és újrakezdenénk a kapcsolatunkat, hogy tényleg megismerhessük egymást. Egy ideig egyedül fogok lakni, aztán meglátjuk mi lesz.

– De... – Goten remegett, szemeibe könny szökött. – Nem akarsz már az apukám lenni?

– Dehogynem, persze, hogy szeretnék! – magyarázta Vegetto. – De Vegetto-ként szeretnék köztetek élni, nem pedig mint Goku, vagy Vegita.

Goten látszólag felfogta. Mind belátták, hogy mikor Vegetto-val voltak, nem őrá gondoltak. Krillin tette meg az első lépést.

– Nos, Vegetto, miért voltál ilyen sokáig távol?

– Hát, sokat kellett gondolkodnom. Emellett nagyjából vademberként éltem. Egyébként, mikor C18 rám talált, totál pucér voltam.

C18 elpirult és elfordította tekintetét.

– Még csak ne is emlékeztess rá, kérlek! – morgott.

– Óh, ne már. Semmi okod erre a reakcióra! – mondta Vegetto nevetve.

Mindenki nevetett, Krillint leszámítva. Bulma szakította félbe őket.

– Hé, vettem egy új lapos TV-t! Akarjátok látni?

– Jól van már, tudjuk, hogy van pénzed... – C18, fukar, mint mindig, mormogott.

Betértek a házba és a csapat a képernyő méretén ámult: olyan hatalmas volt, hogy egy egész falat beterített a nappaliban! Krillin kérdezett:

– Mi a helyzet a képpel? Tiszta, vagy pixeles?

– Nézd meg magad! – válaszolt Bulma, hozzávágva a távirányítót.

Krillin elkapta és megdöbbentette annak mérete és súlya. Emelgette pár másodpercig, majd megnyomta rajta a piros gombot. A monitoron megjelenő kép valóságosabb volt, mint bármely más képernyőn.

– De király! – Goten teljesen le volt nyűgözve. – Nekünk is lehet egy ilyenünk, anyu?

– Nem... – válaszolt Chi-chi elképedve.

A képernyőn épp egy újságírót láttak, amint Mr. Satan-nal készített interjút.

– Tehát, végül hogy sikerült legyőznie a szörnyeteget?

– Egyszerűen! Mikor láttam a sok pusztítást, amit végzett, annyira az idegeimre ment, hogy szabadjára engedtem az erőmet. Darabokra zúztam őt, valahogy így! – mondta és felpattant.

Bemutatott egy sor egyszerű ütést és a végén egy oldalrúgással fejezte be. Majd kiáltott és felugrott annyira, amennyire csak tudott, hogy a levegőbe rúgjon és egy hátraszaltó után földet érjen. Kissé kifulladtan kelt fel.

– És így... fúhh... Sikerült... aúú... Lenyomnom... Azt a rózsaszín pacákot!

Interjúját szokásos győzelmi pozíciójával zárta. Az újságírót lenyűgözte a bemutató.

– És megint, Mr. Satan-nak köszönheti a világ a megmenekülését!

Krillin, undorodva, kikapcsolta a TV-t. Vegetto csak tátogni tudott.

– Azt mondta, hogy ő csinált mindent?

– Hát, igen. – sóhajtott Krillin. – Mindig ugyanazok az emberek kapják az elismerést... Amíg mások kapják az összes munkát...

– És ti hagyjátok neki ezt? – kérdezte meglepetten Vegetto.

– Igen. Elég sok problémánk adódna abból, ha mindenki tudná, kik az igazi hősök. – mondta Gohan filozofikusan. – Talán az a legjobb, ha hagyjuk, hogy Satané legyen a dicsőség, így mind békében élhetünk.

– Ja... De akkor sem tetszik, hogy az a szánalmas vesztes van a rivaldafényben.

– Talán át akarod venni a helyét? – kérdezte durván Bulma.

– Nem, azt sose mondtam...

A kommentjeitek ehhez az oldalhoz:

Kommentek betöltése...
[hu_HU]
EnglishFrançais日本語中文EspañolItalianoPortuguêsDeutschPolskiNederlandsTurcPortuguês Brasileiro
MagyarGalegoCatalàNorskРусскийRomâniaCroatianEuskeraLietuviškaiKoreanБългарскиעִבְרִית
SvenskaΕλληνικάSuomeksiEspañol Latinoاللغة العربيةFilipinoLatineDanskCorsu