DB Multiverse

Hírek DBM olvasása Miniregény Fanart A szerzők GYIK RSS csatorna Extrák Események Reklámanyagok Partner oldalak Verseny Ismertető Univerzumok Ismertetője
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

DBM Universe 16

Írta Syl & Salagir

Adaptálta Pokorny Zsolt & Homola Gábor

Amikor Vegetto belépett Buu testébe, egy döntést kellet hoznia: Vagy fent tartja a pajzsot (U16) vagy megszünteti azt (U18). Ez a történet azt dolgozza fel, hogy miután... Vegetto megmentette a világegyetem, Goku és Vegita, örökre egy testben maradtak...


Rész 1 :12345678
Rész 2 :91011121314
Rész 3 :151617181920
[Chapter Cover]
Rész 2, fejezet 10.

10. Fejezet: Feszített tempóban...

Mikor Gohan és Videl megérkeztek, már mindenki az asztalnál ült. Chi-chi nekik szegezte a kérdést:

– Gohan, fiam! Hogyhogy csak most értetek ide?

Gohan megdörzsölte a tarkóját és egy sajnálkozó pillantást vetett anyjára, amíg helyet foglalt.

– Sajnálom, már elkezdtünk enni, de Vegetto nem volt hajlandó értetek indulni, fogalmam sincs miért... – sóhajtott Bulma.

Gohan az apjára pillantott, aki egy kacsintással és egy széles mosollyal válaszolt. Gohan érezte, hogy elpirult, de méltósággal viselte és beleharapott egy csirkecombba és úgy tett, mintha nem törődne az egésszel. Videl kicsit elnevette magát, mikor megértette, mennyire szégyelli magát a szerelme, de követte a példáját és magához vett egy tál rizst. Bulma kihasználta, hogy mindenki egy helyen volt, hogy elmagyarázza a következőket:

– Figyeljetek, Vegetto, Chi-chi és én megbeszéltük a teendőket. Először felállítjuk a kerítéseket. A robotok feltérképezik a bolygót, hogy kiszámolják a területeket. Ezzel még ma este végeznek, tehát holnap indulhattok megjelölni a területek határait.

– Kiket takar az a többes szám, amit használsz? – kérdezte Gohan, annak ellenére, hogy nagyon jól tudta, hogy az ő nevét is mondani fogják.

– Mindenkit, aki elég gyorsan tud repülni ahhoz, hogy 20 perc alatt körberepülje a bolygót...

Gohan, Trunks, Goten, C18, Krilin és Vegetto mélyet sóhajtott. Videl visszakérdezett:

– Nekem is azt kell majd csinálnom?

– Nem, te itt maradhatsz velünk! – válaszolt Bulma és Chi-chi egyszerre.

A fiatal lány felsóhajtott megkönnyebbülésében. Erre Krilin felcsattant.

– De ő is tud repülni! Ő miért maradhat, ha nekünk mennünk kell?

– Nem lenne szíved egy törékeny fiatal hölgyet küldeni ilyen munkára, ugye? – vágott vissza Bulma.

– Persze, hogy nem, de... Nekem meg gondoskodnom kell a lányomról... – próbálkozott.

– Majd mi vigyázunk rá, nem kell aggódnod! – mondta Chi-chi, majd megsimogatta Marron szőke haját.

Duzzogva, Krilin a tenyerébe temette az arcát, de az evés jó hangulatban zajlott tovább. Vegetto ismét egy kicsivel többet evett, mint legutóbb, ami legbelül mindenkit aggasztott, mégsem szóltak semmit. Mikor a vacsora véget ért, Bulma bekapcsolta a kis készülékeit – persze közben ismét elmagyarázta, hogy mik ezek és hogy működnek – és elindította őket, hogy feltöltődjenek a napelemeiken keresztül. Bulma-t elöntötte a büszkeség.

– Ezekkel az egész bolygó térképe a kezünkben lesz holnap reggelre. Abból pedig sok mindent meg tudok majd állapítani...

– Mint például? – kérdezte kíváncsian Gohan.

– Nos, a felszínt, hogy hány százaléka erdő, tenger, hegység, a bolygó átmérőjét, a sarkpontok elhelyezkedését... – sorolta a dolgokat a tudós, mélyen elmerülve a gondolataiban, miközben elővett egy kapszulás táskát.

Előkotort belőle egy kapszulát, amit egy üres helyre hajított. Egy hatalmas teleszkóp jelent meg a helyén, és Gohan csodálkozva kérdezte:

– És ezt mire fogjuk használni?

– Hát, ennek a segítségével fogjuk kiszámítani a távolságot a bolygó és a legközelebbi nap között, megtudhatjuk, hogy hány bolygó van ebben a naprendszerben, meg hogy hány nap alatt kerüli meg a napot a bolygó és hogy mennyi ideig tart, míg a saját tengelye körül megfordul.

Gohan bólintott a teleszkóp minden egyes funkciójánál, igazán érdekelte, hogy hogyan működik. A csillagászat mindig is az egyik kedvenc tárgya volt. Ez még valószínűleg akkor ragadt rá, amikor régebben az apjával a csillagokat nézegették, mielőtt még elaludtak volna a szabad ég alatt.

– Segíthetek valamiben? – kérdezte Bulma-tól.

– Naná! Épp kérdezni akartam. – mondta.

Gohan szélesen mosolygott rá, majd az égre nézett. A nap alacsonyan járt a horizonton és egy órán belül már le is fog bukni. Hogy élvezhessék a nap utolsó sugarait, Videl-lel elvonultak. Krilin ránézett Marron-ra, aki látta, hogy Trunks-szal, Goten-nel és Tüskével, a Son család legifjabb tagjának pikkelyes állatkájával játszik. Rámosolygott a feleségére.

– Úgy tűnik a dolgok csendesek lesznek itt egy darabig...

– Mi lenne, ha visszaélnénk az adódott lehetőséggel? – kérdezte visszamosolyogva a kiborg.

– Hol? – kérdezett vissza Krilin bátorító mosollyal az arcán.

– Láttam arra felé egy elég szép helyet. Elmehetnénk oda sétálni.

A pár repülve utazott, hogy több időt tölthessenek majd kettesben. Bulma sóhajtott, mikor észrevette, hogy Trunks, Goten és Marron elindultak az erdő felé az új barátjukkal. Így Chi-chi, Vegetto és ő ismét magukra maradtak. Egy darabig figyelte, ahogy a másik kettő beszélget és nevetgél, majd úgy döntött, ő is elindul körülnézni. A kapszulái közül előkapott valami kis autót, amit elektromosság működtet (merthogy Vegetto erősködött, hogy annyira érintetlen maradjon a hely, aminnyire csak lehet) és elindult. A táborban így csak Chi-chi és Vegetto maradt.

– ...aztán Goten végre letette a kutyát. Látnod kellett volna, milyen arcot vágott! Szegény gyerek, majdnem szóltam a nőnek, hogy jobban kéne figyelnie az állataira, és ahogy visszakapta a kutyát, oda kellene ajándékoznia Goten-nek! Vegetto válaszul rámosolygott.

Chi-chi nevetett, elképzelve Goten arcát, mikor rájön, kié a kutya. Ennyit sikerült kimondania két kuncogás között:

– Annyira... rá vall, hogy ilyet csinál!

Nevettek egy kicsit, majd mindketten lenyugodtak. Vegetto úgy döntött, inkább egy komolyabb dologról beszélgetne.

– Te is... Tervezed, hogy újra megházasodsz?

A nő ránézett, kissé felzaklatottan. Vegetto folytatta.

– Úgy értem, végülis Goku meghalt és ha szeretnél...

Chi-chi sóhajtott, mégis mosolyogva válaszolt:

– Nem tervezem, hogy újra megházasodjak. Goku volt az első szerelmem, nincs hely más számára a szívemben. Nem hiszem, hogy találok majd mást, pláne nem, hogy szeretni fogok mást.

Vegetto rámosolygott. Chi-chi egy erős és független nő volt. Ha azt mondja, nincs szüksége új férfira, az valószínűleg így is van; mindent egybevéve, ott volt neki a két fia és Vegetto. A csillagharcos feltápászkodott és nyújtózkodott. Megropogtatta a hátát, majd így szólt:

– Mit szólnál, ha elmennénk felfedezni a helyet ahelyett, hogy az egyetlen idiótákként maradnánk itt?

Időt sem adott a nőnek a válaszadásra, karjaiba kapta Chi-chi-t, majd teljes sebességen elrepült. Chi-chi kezdetben sikított, de később a sikítása nevetéssé vált.

– Magasabbra!!! – kérte.

Vegetto engedelmeskedett és magasabbra szállt. Egy tó felé értek, ahol leereszkedtek. Ezt a manővert Chi-chi egy újabb sikolya követte. Pár centivel a tó felszíne felett stabilizálta a repülési magasságot és teljes sebességen repült. Chi-chi a vízhez érintette kezét és közben sikított. Pár csepp víz benedvesítette nevető arcukat. Mikor közelítettek a parthoz, Vegetto ismét felemelkedett. Egy darabig követett egy fehér csőrű fekete madarat, majd egy hegy felé vette az irányt. Egy lapos sziklán landolt, amit itt-ott kristályok díszítettek. Előttük a nap már kezdte elérni a horizontot. Előbb sárgás, majd rozsdaszínűvé vált. Mikor már csak a tetejét lehetett látni, az ég vörös színt vett fel, majd a csillag teljesen eltűnt. Vegetto ismét a karjaiba kapta Chi-chit és visszarepült vele a táborba. A visszaúton egyetlen szót sem váltottak egymással...

Egy másik helyen, Krilin és C18 is a lemenő nap látványában gyönyörködtek. Egymás mellett üldögélve a zöld füvön, a horizont mögött eltűnő utolsó fénycsóvákat szemlélték. 18 Krilin vállára hajtotta a fejét, aki elpirult a váratlan érintkezéstől. Gyorsan megcsókolta a homlokát, egészen átjárta őket a gyengédség, amikor hirtelen…

– Tüske, várj!!! – kiabálta Goten a gyíknak, aki olyan gyorsan futott előlük, amilyen gyorsan csak tudott, hátán Marron-nal.

A gyík átugrott a füvön heverő pár fölött, és követte őt Trunks és Goten is.

– Anyu!!! Apu!!! – sikította Marron, mikor meglátta a szüleit.

Leszállt az állat hátáról és odafutott, hogy megölelje őket. 18, bosszúsan, amiért megzavarták őket, elkapta a lányát és elrepült vele a tábor felé. Összefutott Gohan-nal és Videl-lel, akik egymást kézen fogva repültek. Rámosolyogtak. Az ő sebességükön folytatta az utazást a visszaúton, közben a férjével és a szerelmes párral beszélgetve.

– Ez a bolygó tényleg gyönyörű, ugye? – mondta Gohan egy buta mosollyal az arcán.

– Igen... A fű, azok a fák, a tiszta, kék ég... – tette hozzá Videl ugyanazzal az arckifejezéssel.

– Hmmm... Ja, jó hely az első alkalmakhoz. – mondta C18.

A két tini elvörösödött, miközben Krilin szúrós pillantást vetett feleségére a szégyentelen megjegyzésért.

– Anyu, mi az az „első alkalom”? – kérdezte Marron, aki nem értette, hogy miről beszélnek a felnőttek.

– Majd megérted, ha 15 éves leszel, drágám.

– Tizenöt?! – ellenkezett Marron apja. – Sokkal inkább mikor 25 lesz!

Gohan és Videl nevettek Krilin túlzott aggódásán a lánya miatt. Öt perccel később visszaértek a táborhelyhez. Ott találták Vegetto-t és Chi-chi-t, akik együtt nevetgéltek, és Gohan azon mosolygott, hogy a hivatalos kapcsolat ellenére Bulma és Vegetto között, az apja és az anyja még mindig jól kijött egymással.

Bulma pár pillanattal később ért vissza, majd bekapcsolta a robotjait, amiket kint hagyott, hogy feltöltődjenek napenergiával. Megnyomott egy gombot, amit a felső tányér alá rejtett. Az eszköz egy ’bip’ hangot adott ki és megrázkódva pár másodpercig a levegőbe emelkedett. Aztán 20 méterrel a fejük fölé repült, majd végül észak felé indult. Bulma elmosolyodott a siker örömétől, majd bekapcsolta a többi robotot is. Öt perccel később a hat eszköz mind különböző irányba távozott. Bulma nyújtózkodott egyet, majd arrogánsan megjegyezte:

– A lenyűgöző alkotásaim most elvégzik az összes munkát, majd dolguk végeztével visszatérnek ide. Aztán kinyomtatjuk az adataikat. Addig mindannyian lepihenhetünk.

– Mennyi idő alatt végeznek? – kérdezte Gohan.

– Az a bolygó felszínétől függ.

A csoport bólintott és betértek a házba, hogy kiélvezhessék a békesség utolsó nyugodt pillanatait.

Bulma kinyújtózott, kezében egy kávés bögre, ahogy a párával megérkezett a friss reggeli szellő illata. A horizonton a nap kezdett előbújni és aranyló sugarait elszórni a tájon. Bulma megdörzsölte a szemeit és hunyorított, mert a nap elvakította. Inkább hátat fordított a csillagnak. Nem, mintha nem szerette volna a napkeltéket, csak a fáradt szemei nem tudták elviselni a fényt, amit a nap kibocsátott. Ásított egyet és ismét nyújtózkodott. Belekortyolt a kávéjába, majd grimaszolt: túl erős volt, ezért kell bele még némi cukor. Épp visszaindult volna a házba, hogy cukrot és tejet szerezzen, mikor egy apró hangot hallott közeledni. Hegyezte füleit, hogy jobban halljon: az ismétlődő csipogó hang egyre közelebb ért. Megfordult és 6 robottal találta magát szembe. A készülékek visszatértek hozzá és egyszerre kezdték kinyomtatni az általuk gyűjtött adatokat. Bulma magához vette a papírokat és széles mosollyal olvasta át őket. Egy kortyra befejezte az ivást, majd a házban lévő palatáblához sietett. Feltűzte rá rá a 6 térképet egymás mellé. Mikor elkészült a kirakóssal, elolvasta a kinyomtatott adatokat. Mindegyik térkép nagyjából 30x15”-os volt és egy-egy kis szám jelezte mindegyik sarkában, hogy egy inch a térképen 60 mérföld távolságot jelentett a valóságban. Ezek szerint a bolygó átmérője harmincezer kilométer, ami a Föld átmérőjének a fele. Egyetlen hatalmas kontinens, 57% víz és 43% szárazföld alkotta a bolygót, semmi sivatag. A kontinens 41%-át erdők borítják, 24%-át pedig hegyek. A maradék 35% dombok és völgyek, amik alkalmasak termesztésre! Látta, hogy sok folyó tarkítja a területet és megkönnyebbülve mosolygott: így könnyű lesz a földeket öntözni. Két részre osztotta a megmunkálható földet és a következő órát azzal töltötte, hogy határokat jelölt meg a térképen. Ekkor hallott meg egy hangot maga mögött. Megfordult és Vegetto-t látta, aki a táblát nézte.

– Tehát ez mind... – mondta, elmerülve a gondolataiban.

– Hát, igen. Ez mind a te bolygód. Egyébként el kell majd nevezned a különböző részeket, hogy mindenki tudja majd, hogy melyik helyre gondolsz, amikor beszélsz.

Vegetto bólintott, miközben le sem vette a szemét a térképről. Sóhajtott.

– Sok munka vár még ránk...

– Ezzel egyetértek. De ti csillagharcosok vagytok, egy ilyen munka nem jelenthet gondot nektek.

Vegetto a fejét vakargatta, majd felkapott egy tollat és írni kezdett a papírfecnikre.

– Hagy kössem össze a határokat, amiket lefektettél. Mondjuk, hogy hat országot látunk a térképen. Legyen a nevük... Porunga, Shenron, Korin, Dende, Popo és Piccolo.

Bulma nevetett a csillagharcos kreativitásán.

– Bocs, de nincs sok képzelőerőm. – sóhajtott. – Akkor azt a nagy erdőt Gohan-nak fogom hívni, a körötte lévő kicsiket pedig Trunks-nak, Goten-nek és Krilin-nek... Mivel csak egy óceán van, azt hívjuk egyszerűen ’Óceán’-nak... Az a nagy völgy akkor legyen Bulma, a másik pedig Chi-chi...

– Akkor még mindig marad két hegy. – emlékeztette Bulma. – És azzal el is nevezted a bolygód nagy részét.

– Ez már könnyű: Goku-nak és Vegeta-nak hívjuk őket.

– Talán kicsit több időt kéne szánnod rá... – mondta Bulma.

– Nem, nem szeretnék sokat időzni vele. Mivel ezek a nevek elegendők, hogy mindent be tudjunk tájolni, másra nincs is szükségünk.

– Milyen lusta vagy.

Vegetto bájosan rámosolygott, majd visszaadta a tollat.

Pár órával később már mindenki ébren volt, felöltözött és készen álltak a munkára.

– Ismételjük át a teendőket. – mondta Bulma hangosan, majd egy papírról kezdett felolvasni. – Gohan, Videl, Trunks, Goten, Krilin és Vegetto, ti fogjátok elhelyezni a határjelzéseket, amiket adtam, azokra a helyekre, amiket megjelöltünk a térképen. Egyébként, mindenki megkapta a sajátját?

A hat srác bólintott, de Goten, teljesen összezavarodva, visszakérdezett:

– De, mire jók ezek?

– Már legalább háromszor elmondtam... – sóhajtott Bulma.

– Arra valók, hogy a kontinenst 2 egyenlő részre oszthassuk. Durván arra valók, hogy vonalakat húzzunk velük. – mondta neki Trunks. Gohan kinyitotta a száját, mintha csak azt mondaná; ’áh, OK!’ Mikor Goten figyelme ismét Bulma-ra irányult, ez utóbbi folytatta az eligazítást:

– Tehát, ha végeztetek, gyertek vissza, akkor kaptok további feladatokat.

Ismét bólintottak, majd azonnal felszálltak. Mikor a harcosok már kellően távol voltak, Chi-chi sóhajtott, őszinte örömmel az arcán.

– Ah, végre, csak a lányok maradtak...

És valóban, csak Chi-chi, Bulma, 18 és a lánya maradtak a táborhelyen. Chi-chi magához vett egy termoszt és forró teát töltött három csészébe. Marron még nem ébredt fel, a három nő pedig úgy döntött relaxálásra használja az átmeneti csendet. Bulma és Chi-chi magához ragadta a beszélgetés irányítását, miközben 18, szokásos hallgatagsággal, csak figyelte őket. Témáról témára, egyik pletyka követte a másikat, a három nő a családi életéről társalgott.

– ... aztán Trunks teljesen összetörte! Komolyan mondom! Az volt a kedvenc vázám! – mondta felháborodott hangon Bulma.

Chi-chi megrázta a fejét, őt is felbosszantotta az ilyen féle óvatlanság, de 18 csak mégegyet kortyolt a teájából.

– Még nem is mondtam, hogy Gohan mit csinált! Képzeld, egyik nap ki akarta nyitni az ajtót. Hát, egy az egyben összeroppantotta a kilincset! Nem engedhetem meg magamnak, hogy minden másnap új kilincseket vegyek!

Most Bulmán volt a sor, hogy a fejét rázza, miközben C18 megint belekortyolt a teába. A kiborg csendben figyelte a két nő játékát anélkül, hogy bármit megértene belőle. Amióta átalakították, ezek a női összejövetelek – amiknek a lényege az volt, hogy az életükről beszélnek és nyafognak miatta és teáznak – teljesen idegenek voltak számára. Nem lelte örömét sem az ilyen csacsogásokban, sem a ’Sátán városi pletykák’ program történeteiben. A kiborg mindig csak arra gondolt, hogy mihamarabb távozhasson az ilyen pillanatokban. Az egyetlen dolog, ami itt tartotta őt, bólogatva mosolyra húzott szájjal, a Bulma iránti hála, amiért lehetővé tette számára, hogy gyereket szüljön. Miközben Bulma épp Trunks legújabb szokásáról, a koszos zoknik eldobálásáról beszélt, 18 megitta az utolsó korty teáját is. Az ital kissé megégette a torkát.

Gohan, tanulmányozva a kezében tartott térképet, hirtelen megállt, hogy körülnézzen. Kétség kívül jó helyen volt. Hamar leszállt és beütötte a készüléket, amit Bulma adott neki alig 1 órával azelőtt. Mikor már biztosra vette, hogy a határoló eszköz elég mélyen volt a földben, visszaindult a táborhoz. A szél az arcán olyan jó érzést keltett benne, hogy egyre gyorsabban szállt. Gohan mindig is imádott repülni: minden alkalommal egyre jobban érezte magát. Hogy végre kicsit egyedül lehessen, az alatta lévő hegy oldalából kinövő fa árnyékában leszállt. Ráérzésre nagyjából 22°C lehetett. Egy friss szellő meglobogtatta a haját. A közeli állatok hangját hallgatva lehunyta a szemeit, készen arra, hogy álomba merüljön, mikor egy emberi hang zavarta meg a meditálását.

– Pihensz, fiam?

– Mondhatni... Nehéz ilyen csendes helyet találni. Neked ezt még nálam is jobban kell tudnod.

Vegetto csöndesen lehuppant a fia mellé. Hosszú, békés csend vette körül a két férfit. Ez nem az a kínos fajta csend volt, inkább olyan, ami sokat elmond az emberekről és sokkal több információt tartalmaz, mint egy hosszú beszélgetés. Vegetto szólalt meg először:

– Gohan, mi a helyzet Videl-lel?

– Miért kérdezed? – kérdezte az elpirult fiatal férfi.

– Mert eléggé komolynak tűnik a helyzet köztetek... Tudod, hogy ismertem meg édesanyádat?

Gohan elmosolyodott, ahogy felidézte Chi-chi történetét, a harcművészeti tornát, majd az esküvőt, majd hogy egyszerre csak terhes volt tőle... De egy kérdés zavarta őt. Egy kérdés, ami régóta foglalkoztatta, amit nem volt mersze feltenni.

– El tudnál magyarázni nekem valamit?

– Megpróbálhatom...

– Hogy lehet... Szóval hogy jött össze Vegita és Bulma?

Vegetto megvakarta a fejét, ahogy az emlékei között kutatott. Hogy nyersen előadja a történetet, valószínűleg a legegyszerűbb mód. Mély levegő vett és nekilátott:

– Hát, képzelheted, nem volt szerelem első látásra... Gondolom már tudod, hogy Vegita jóval kevésbé volt ártatlan, mint Goku. Teljesen eltérő volt a gondolkodásuk... – Gohan apró mosollyal bólintott. – És hát, mikor Bulma házában volt, már jó ideje nem volt... Ömm... Hogy lehet ezt elmondani... – Gohan grimaszolt, hogy kifejezze, megértette a célzást. – És hát Bulma ott volt. Ismét volt egy amolyan összeveszése Yamcha-val, ráadásul kezdett felfedezni valami vonzót Vegita-ban. Ezzel természetesen ő is tisztában volt. Megérezte. Mindig volt egyfajta hatodik érzéke, hogy kitalálja, milyen szándékai voltak az őt körülvevő embereknek. Így hát megtörtént. Ettől még ne gondold, hogy semmi érzelem nem volt a dolog mögött. Ő is kezdte megszeretni Bulma-t. Szóval megtörtént egyszer, aztán megint... És így tovább. Az igazat megvallva mindketten elégedettek voltak a helyzettel; testi örömöt leltek a kapcsolatukban. Aztán, volt már köztük valami más is. Persze Bulma képes volt együtt élni az érzéssel, de ezzel szemben Vegita... Hát ő nem. Frusztrált volt, amiért még mindig nem tudott szuper csillagharcossá változni, ráadásul kezdett függeni Bulma-tól. Természetesen, próbálta befejezni a dolgot. Így kezelte a problémáit. Eközben viszont Bulma teherbe esett, így egyszerűen csak odébb állt.

– Erre egyáltalán nem számítottam... – mondta Gohan, letaglózva. – De kérlek, folytasd!

– Aztán jöttek a kiborgok és Cell... Így visszatért. Ráébredt pár dologra, ezért visszament, hogy gondoskodjon a családjáról, és Bulma-hoz, akit nem sikerült kiverni a fejéből.

Gohan mélyen sóhajtott. Ezek a feltárt titkok elég súlyosak voltak ahhoz, hogy szívrohamot okozzanak neki! Pár másodperccel később, Vegetto így szólt:

– Lassan vissza kéne mennünk. Aggódni fognak, hogy hol lehetünk...

Gohan rábólintott és felkelt. És ezzel az apa és a fia szó nélkül tértek vissza a táborhelyre.

A kommentjeitek ehhez az oldalhoz:

Kommentek betöltése...
[hu_HU]
EnglishFrançais日本語中文EspañolItalianoPortuguêsDeutschPolskiNederlandsTurcPortuguês Brasileiro
MagyarGalegoCatalàNorskРусскийRomâniaCroatianEuskeraLietuviškaiKoreanБългарскиעִבְרִית
SvenskaΕλληνικάSuomeksiEspañol Latinoاللغة العربيةFilipinoLatineDanskCorsu