DB Multiverse

Hírek DBM olvasása Miniregény Fanart A szerzők GYIK RSS csatorna Extrák Események Reklámanyagok Partner oldalak Verseny Ismertető Univerzumok Ismertetője
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

Dragon Ball Multiverse: Regénnyé formálás

Írta Loïc Solaris & Arctika

Adaptálta Misi & HomolaGabor

Fedezd fel újra a DBM történetét, számtalan részlettel kiegészítve. Ezt az írást Salagir hitelesítette, kiegészítve saját ötleteivel azt. Ezek nincsenek benne a mangában, így a történet igazi ráadása a képregénynek.

Intro

Rész 0 :0
Rész 1 :12345

Round 1-1

Rész 2 :678910
Rész 3 :1112131415
Rész 4 :1617181920
Rész 5 :2122232425
Rész 6 :2627282930

Lunch

Rész 7 :3132333435

Round 1-2

Rész 8 :3637383940
[Chapter Cover]
Rész 8, fejezet 38.

NYOLCADIK RÉSZ: AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS A LEGENDÁS CSILLAGHARCOSSAL!

38. Fejezet

Fordította: Szputyo; Lektorálta: HomolaGábor


Broly különleges erővel született. Tízezer egységnyi erővel, akkora erővel, ami mérhetetlen volt a többséggel szemben, az univerzumban. Gyerekként, Broly az erejét önös célokra használta. Azt csinált, amihez kedve szottyant, és mindent megkapott, amit akart. Senki sem tudta kontrollálni. Senki sem tudta legyőzni őt.

Még kamasz korában is, a hihetetlen ereje arra késztette, hogy többet akarjon, többet pusztítson. Ereje növelését azzal folytatta, hogy embereket, bolygókat és még csillagokat is pusztított el. Mindez arra volt jó, hogy kielégítse a gyilkolási vágyát, ami hirtelen tört elő belőle. Mindenhol, ahol pusztított hiányolt valami, amit öntudatlanul keresett.

Broly akár hős is lehetett volna, ha az erejét arra használja, hogy segítsen a bajbajutottakon. Habár, egy borzasztó szörnnyé vált, akinek a neve félelmet keltett az egész galaxisban. Csak így nevezték: A Világ Pusztítója. Az apja volt az egyetlen, akinek egy kis befolyása volt fölötte. Amíg el nem árulta a fiát azzal, hogy irányítása alá vonta őt.

Még apja befolyása alatt is, Broly-ban legbelül sötétség lakozott, megtartva a vad dühét, ami folyamatosan nőtt minden egyes perccel, amit apja, Paragus kontrolált. Ő volt az egyetlen személy, akiről azt hitte, hogy szereti, de most mint egy börtöntöltelékkel úgy bánt.

Broly elméjében évtizedek óta rejtett emlék lappangott, ami most újra előbukkant nagy düh kíséretében. Egy emlék valakiről... Az arca? A hangja? Egy sírása? Valami név... Kakarotto.

Semmi sem fogja megállítani. Sem börtön, sem kötelek és semmi más nem fogja megállítani. Ez az alapvető vágy kezdte átjárni egész lényét. KAKAROTTO. Ölni akart. Pusztítani, megsemmisíteni ezt a nyomorult teremtményt, aki előtte állt és idegesítette.

Broly teljesen elveszítette önmagát a kielégíthetetlen haragjában. Az a kis agy, amije volt, elmerült a hihetetlen haragja mélyében. Hogy megsemmisítse Kakarotto-t... minden erejét felhasználta volna, minden mérgét, minden elmebaját!

Broly teljesen megváltozott azóta mióta először találkoztak Vegita-val és a többiekkel. Felfigyeltek nagy és izmos testére, ami különbözött Paragus katonáinak a testfelépítésétől. Most, hogy átváltozott a Legendás Szuper Csillagharcos formájába az izmai nagysága megháromszorozódott és még inkát egy óriásnak tűnt, nagy fehér pusztításra éhese szemekkel. Ami az erejét illeti, mostanra azonos volt Son Goku Szuper Csillagharcosi erejével. Ám itt nem állt meg és ereje egyenletesen nőtt, minden másodpercben. Son Goku-nak és Vegita-nak fogalmuk sem volt arról, hogy a Legendás Szuper Csillagharcos ereje ennyire elképesztő lesz.

– Ő a legendás... Ez az erő... Ez a legendás erő, ami mindig is páratlan volt. Minden elveszett... Az ereje a felfogás határán túlra esik... El fog minket pusztítani! – gondolta Vegita, aki elveszítette minden harci vágyát.

Broly megindult Goku felé, aki könnyedén kitért. Broly lehet, hogy sokkal erősebb, de izmos teste miatt, a fürgesége eléggé korlátozott. Goku kivédett több ütést és rúgást, majd elhatárolta magát Broly-tól azzal, hogy hátrarepült. Goku-hoz csatlakozott fia, Gohan és Trunks, akik hamar felmérték, hogy ténylegesen milyen veszélyes ellenféllel állnak szemben. Szadisztikus mosoly formálódott Broly ajkain.

Broly a kezéből három zöld energiabombát lőtt ellenfeleire. A támadások, később szétváltak több kis KI gömbökre, amik félresöpörték hőseinek akik olyannyira blokkolták azokat ahogy tudták.

A robbanások, amiket ezek okoztak, megijesztették a földieket, akik még mindig a közelben voltak. A kíváncsi és rémült Yamcha és Krillin kikukucskáltak az ablakon, hogy lássák a pusztítást amit Broly okozott. Látták, hogy Son Goku már harcol ellene, de úgy tűnt kihívás számára az óriási egyed.

Nyilvánvaló volt, hogy az emberek nem ellenfelek neki.

– Ne mond, hogy te oda akarsz menni?! – mondta Yamcha.

De amikor Krillin, aki nyugtalan volt barátai miatt, közelebb repült a csata helyszínéhez, és az ex sivatagi bandita elhatározta, hogy követi aki morogva volt egy kicsit. Ahogy az egyik lába az ablakpárkányt érte látta, hogy Paragaus katonái közül néhányan hitetlenkedve nézik őket, hogy mire is készülnek.

Yamcha a katonák felé repült. Hallotta beszédüket, habár nem minden szavukat értette. Ezek a srácok Paragus-nak dolgoznak anélkül, hogy tudnák igazából milyen szándékok vezérlik főnöküket. Vagy csak ennyire bíznak benne? Azt gondolták volna, hogy uralni fogják az univerzumot ennyi katonával?

Egy dolog amiben Yamcha biztos volt, az az hogy nem túlságosan erősek. Egyedül is legyőzné mindannyiukat. Miközben folytatta a lerombolt táj feltérképezését, megközelített egyet közülük, aki egy magasabb rangban álló személynek tűnt és így szólt hozzá:

– Nektek srácok el kéne mennetek, de gyorsan. Ez a hely veszélyes.

– Mi nem fogadunk el parancsokat tőled földilény. Mi Paragus-t szolgáljuk.

– Senkit sem fogsz szolgálni, ha halott vagy. Ez a kastély összeomlik, egy pillanat alatt.

Yamcha próbálta megőrizni a hidegvérét, miközben robbanások visszhangzottak pár kilóméterre tőle. Goku valóban olyan valaki ellen küzdött, akinek mérhetetlenül nagy ereje van..

– Figyelj! – válaszolt Yamcha öklét rázva. – Fogd a hajód és húzzatok innen!

Ezután a mondat után rögtön elrepült. Nem volt több vesztegetni való ideje. Tényleg megtud menteni néhány száz életet így? Remélte, hogy mindenki felfog férni a nagy hajóra. Több száz méterre, Son Gohan minden erejével harcolt. Ez volt az első alkalma, hogy apján kívül bárkivel is harcoljon, ezen a szinten. Először úgy gondolta, hogy ez egy kiváló alkalom lesz ahhoz, hogy egy Szuper Csillagharcossal mérkőzzön meg, aki nem az apja, és így egy más fajta harcstílust is látni fog. Úgy gondolta ez egy jó felkészülés lesz a Cell Játékokra, ami pár nap múlva veszi kezdetét.

Sajnálatos módon, Broly nem az a típus volt, akin tökéletesíttethette a technikáját. Ez a harcstílus a tiszta brutalitáshoz állt közel... És ahogy az idő telt, a brutalitása és ereje tovább nőtt. A Legendás Szuper Csillagharcos élvezte minden egyes pillanatát annak, hogy Goku-t támadhatta és mitöbb az egész küzdelem alatt mániákusan nevetgélt. Néhány eltévedt zöld energiagömb szörnyen pusztította a környezetet, de ez nem érdekelte. Valójában, szadista örömöt lelt dolgok elpusztításában maga körül, terjesztve a terrort mindenki szívében. A Legendás Szuper Csillagharcos formába válása nem csak az erejét növelte meg, hanem a veszettségét is, ami már eddig is jócskán volt benne.

Piccolo tudta, hogy hamar be kell fejezniük ezt a csatát. Annak dacára, hogy három Szuper Csillagharcos harcolt ellene, Broly-nak nyilvánvalóan kezében volt az irányítás. Csak Goku-ra koncentrált, a többieket mondhatni figyelmen kívül hagyta a csata kezdete óta. Piccolo eldöntötte, hogy használni fogja titkos fegyverét. Már számos alkalommal alkalmazta ezelőtt, és elég hatásosnak bizonyult nála sokkal erősebb ellenfelek ellen is. Ez volt az a technika, amit Raditz megölésére használt, aki Goku bátyja volt...

Piccolo az erejét a maximumra töltötte majd elsütötte a Makankosappo-ját Broly felé. A spirális fény meglökte Broly-t, mielőtt felrobbant volta. Ez egy vad csapás volt... de teljesen hatástalan!

Piccolo-nak és többieknek szembe kellett nézniük az igazsággal, hogy Broly, a Legendás Szuper Csillagharcos tényleg legyőzhetetlen volt. Amikor a szürke füst feloszlott a robbanás után, Broly afelé fordult, aki őt megmerte hátulról támadni. Piccolo ledöbbent a legfélelmetesebb ellenfelével szemben, aki rohant felé egy térdest beleküldeni a gyomrába. És mivel ez nem volt elég elégtétel ennek a kolosszusnak, egy pár ütéssel is megajándékozta Piccolo-t.

Gohan ezt nem nézhette tétlenül, meg kellett mentenie a régi tanárát és mentorát. Gohan Broly-nak rontott üvöltve, de a támadásai hiábavalóak voltak. Broly ledobta Piccolo-t a földre, majd utána Gohan felé fordult. Broly azon volt, hogy végezzen Gohan-nal egy erőteljes zöld energiagömbbel, amikor Goku közbeavatkozott. A robbanás óriási volt, de Son Goku-nak sikerült túlélnie, de a hátán a felsőjének a bal oldalán egy nagy lyuk lett. Ahogyan a háta még mindig égett és Gohan a karjai közt volt, Goku a földre esett.

Broly-nak még mindig volt egy célpontja, akit össze akart zúzni, mielőtt végez Goku-val, az emberrel, aki folyamatos sírással zavarta, mikor még újszülöttek voltak. Trunks még mindig teljes erejével állt előtte. Felhasználta ezt az időt, arra, hogy feltöltődjön erővel, ahogy néhány nappal ezelőtt Cell ellen tette, miután aki elérte tökéletes formáját. Tudta nagyon jól, hogy ez a Szuper Csillagharcos forma sebességének a rovására megy. De most, az erő volt az, ami kellett. Broly gonoszul mosolygott, ahogy Bulma és Vegita fiát, zöld energiagömbökkel bombázta.

Alattuk, Piccolo, Gohan és Goku a földön feküdtek.

– Az ereje... hihetetlen... – mondta Piccolo, enyhén remegő hangon.

Son Goku és fia, nem szóltak semmit. Gohan megszégyenülve érezte magát, mint egy terhet apján, még annak ellenére is, hogy mennyi időt töltöttek a Lélek és Idő Szobában edzéssel.

– Csezd meg Vegita! Nem hiszem, el hogy milyen pipogya alak vagy! Csak ott állsz, üres arccal, ahelyett, hogy segítenél rajtunk! – ordította Piccolo frusztráltságában.

– Hagyjad Piccolo! – szólt Goku közbe. – Ha ő nem akar harcolni, az az ő problémája. De ha mi nem állítjuk meg ezt a fickót... akkor az egész univerzum veszélyben lesz!

Broly felé fordulva megint, Goku felrepült és újracsatlakozott a harchoz. Gohan felnézett Piccolo-ra mielőtt követte volna apját... Még teljes erejében is, Trunks nem volt ellenfél a Legendás Szuper Csillagharcosnak. Piccolo nem tudott Vegita-ra nézni, arra aki mindig olyan büszke volt, és aki sosem adná fel anélkül, hogy harcolna. Odament a herceghez, megfogta a hajánál fogva azzal a szándékkal, hogy beolvasson neki.

A Vegita, akit ő ismert sose engedte volna, hogy így inzultálják. Soha! De ez a Vegita most érzelemmentes maradt. Rezdüléstelen arccal bámult maga elé, mint aki már mindent feladta. Abszolút semmi szándéka sem volt, harcolni. Piccolo egyre nagyobb szánalmat érzett a Csillagharcos herceg iránt, nagyobbat mint valaha.

– Te azt állítod, hogy Csillagharcosok Hercege vagy... a legnagyobb harcos az univerzumban? De eddig semmi, csak egy gyáva alak vagy! Hogyha van benned egy szemernyi büszkeség is, állj fel és harcolj!

– Miért...? – kérdezte Vegita. – Senkinek sincs esélye a Legendás Szuper Csillagharcos ellen. Senkinek!

Piccolo felmordult Vegita szavain, majd hátrahagyva a herceget újra csatlakozott a harchoz. De Broly ellen, Piccolo jelenléte nem sok vizet zavart... Sorra hulltak el a bestia ellen.

– Vegita. – szólt Paragus a Csillagharcos herceg mögül, aki ekkor már érzelmetlenül térdelt a földön. – Igazad van, hogy itt maradsz. Senki sem ellenfél a Legendás Szuper Csillagharcosnak. Te tudod ezt. Érzed. Broly messze erősebb, mint ti együtt. A barátaiddal ellentétben te jó döntést hoztál az ellenfeleddel szemben. Láthatod, Broly ereje meghaladja, bármely halandóét. Eddig rejtegettem, ezt a végtelen erőt, visszafojtottam várva a megfelelő időre, de ennek vége. Broly teljesen felszabadult a hatásom alól! Most már semmi sem képes megakadályozni őt, hogy megsemmisítse az egész univerzumot!

Vegita nem válaszolt. Nem figyelt arra amit mondanak neki. De Paragus folytatta mindenesetre.

– Annyira hasonlítasz az apádra... El sem tudod képzelni, hogy mennyire utáltam őt... Évekig szolgátam... És mit kaptam cserébe? Halálra ítéltek, mert meg mertem kérni, hogy kímélje meg az egyetlen fiam életét. Aztán megpróbált megölni engem és Broly-t, csak azért mert fenyegetve érezte magát. Ki lettünk dobva, mint a szemét, és halálra voltunk ítélve... Természetesen a sors úgy hozta, hogy Dermesztő azon a napon pusztította el a szülőbolygónkat. És akkor ébredt fel Broly ereje, megmentve minket a Vegita bolygó felrobbanásától. Ekkor történt, hogy ráeszméltem, hogy a saját fiam a Legendás Szuper Csillagharcos! Megesküdtem akkor és ott, hogy megbosszulóm a fájdalmat és a megalázást, amit ki kellett bírnunk apád keze által!

Eltelt pár pillanat. Vegita még mindig tétlen volt, de sok gondolat cikázott a fejében. Ahogy Paragus folytatta mondókáját, Vegita felállt, még mindig rémült tekintettel bámulta a többiek csatáját Broly ellen.

Amikor úgy tűnt, hogy Broly kivégzi Goku-t, Vegita riválisát, Vegita végre közbeavatkozott egy felcsapással Broly állára, amit egy rúgás követett a nyakára. Végre döntésre jutott. Kakarotto és a többiek, akik mind alacsonyabb rendűek voltak nála, felvállalták a harcot egy legyőzhetetlen ellenféllel szemen, miközben ő harc nélkül feladta. Ő ezt nem hagyhatta tételenül! Szívesebben halt volna meg a Legendás Szuper Csillagharcos ellen! Nemesi vér folyt az ereiben, és nem lehetett, hogy harc nélkül veszítsen!

Sajnos, az ütéseknek semmiféle hatásuk nem volt, a Csillagharocosok Hercegének hatalmas erejének ellenére sem. Megragadta az esélyt, hogy bebizonyítsa mindenkinek, hogy ő nem gyenge, és hogy ő a leghatalmasabb harcos közülük... De csak azt bizonyította be, hogy ő sem ér semmit Broly ellen... és Vegita le lett verve, mint mindenki más. Habár kimerült volt, Goku még mindig képes volt talpra állni. Félve várta a következő támadást... De Broly most saját apjára tekintett.

Amíg mindenki a harccal volt elfoglalva, Paragus megpróbálta elhagyni a bolygót egy kis űrjárművel. Remélte, hogy az üstökös ami be fog csapódni a bolygóba elsöpri őket, beleértve a fiát is. Ő már használhatatlan számára, most hogy elveszett a kontroll fölötte.

Paragus beszállt a kapszulájába és indulásra kész volt... Broly hirtelen megjelent előtte, szadista mosollyal.

– El szeretnél menni nélkülem, apám? – kérdezte pszichopata arcot vágva.

– Nem-nem, természetesen nem! Csak előkészítettem a hajót kettőnknek, hogy el tudjuk hagyni a bolygót, mielőtt becsapódik az üstökös.

Paragus remélte, hogy Broly őrült oldala el fogja hinni ezt a sületlenséget... de nem jött be. Broly szétzúzta az űrcsónakot, amiben apja volt, és hatalmas erővel belehajította a közeledő kék üstökösbe...

Aztán Son Goku felé fordult...

A kommentjeitek ehhez az oldalhoz:

Kommentek betöltése...
[hu_HU]
EnglishFrançais日本語中文EspañolItalianoPortuguêsDeutschPolskiNederlandsTurcPortuguês Brasileiro
MagyarGalegoCatalàNorskРусскийRomâniaCroatianEuskeraLietuviškaiKoreanБългарскиעִבְרִית
SvenskaΕλληνικάSuomeksiEspañol Latinoاللغة العربيةFilipinoLatineDanskCorsu