DB Multiverse

Hírek DBM olvasása Miniregény Fanart A szerzők GYIK RSS csatorna Extrák Események Reklámanyagok Partner oldalak Verseny Ismertető Univerzumok Ismertetője
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

Dragon Ball Multiverse: Regénnyé formálás

Írta Loïc Solaris & Arctika

Adaptálta Misi & HomolaGabor

Fedezd fel újra a DBM történetét, számtalan részlettel kiegészítve. Ezt az írást Salagir hitelesítette, kiegészítve saját ötleteivel azt. Ezek nincsenek benne a mangában, így a történet igazi ráadása a képregénynek.

Intro

Rész 0 :0
Rész 1 :12345

Round 1-1

Rész 2 :678910
Rész 3 :1112131415
Rész 4 :1617181920
Rész 5 :2122232425
Rész 6 :2627282930

Lunch

Rész 7 :3132333435

Round 1-2

Rész 8 :3637383940
[Chapter Cover]
Rész 7, fejezet 31.

HETEDIK RÉSZ: A VÁRVA VÁRT EBÉD SZÜNET!

31. Fejezet

Fordította: Szputyo; Lektorálta: HomolaGábor


A Vargák túlterheltek voltak!

Óriási mennyiségű étellel számoltak de... De erre nem voltak felkészülve! A nézők és a résztvevők egymástól külön ettek... a nézőknek megfelelt a mennyiség, de a versenyzők sokkal többet ettek a vártnál. Miután felvették mind a 20 Univerzum rendelését, kiderült, hogy túl sok versenyző választotta az óriási mennyiségű ételt! Végül a szakácsnak meg kellett változtatnia a terveit... Ahelyett, hogy egyszerre szolgálta volna ki mind a 20 Univerzumot, egyenként lettek kiszolgálva... Teljesen véletlenszerűen azt szállították ki, ami éppen elkészült. Némelyek rögtön megkapták a rendelésüket, mások egyszerre csak egy részét kapták meg... és voltak olyanok, akiknek hosszú ideig kellett várniuk, hogy ételhez jussanak. A főséf teljesen leizzadt...

Az 1-es Univerzum Kaioshin-jeinek nem voltak szokatlan igényeik az ételek terén. A női Kaioshin-nek kis adagot kértek, ameddig a többi közepes adagot. Kicsit több volt, mint amire számítottak, de minden jól ment. A második Univerzumban, nagyon sokan voltak. A szakács nem tudta, hogy végül mennyien fognak rendelni, de legalább egy tucatnyian voltak... Páran kis adagot, a többiek közepes adagot kértek. Egy kis adag is bőven elég lett volna egy Varga család számára... Meglepően a 3-as Univerzumban csak 3 különböző méretű ételt szervíroztak ki.

De az egész eredeti terv a feje tetejére állt. A 4-es Univerzumban, ahol csak egy személy volt, aki magát „Buu”-nak nevezte. A kis lila Varga, aki felelős volt az Univerzumért, édesen bár kicsit feszélyezve és idegesen odament a főséfhez. Szóval a szakács odament és megkérdezte:

– Had találjam ki... Nem egy kisadag, hanem egy közepes, nem?

– Őh, nem... – válaszolta a lila Varga hezitálva.

– Oh? Akkor egy nagy? Ebben az esetben, azt adom!

– N-nem teljesen... Ennél nagyobbat... óriásit...

– Hibáztam volna az Univerzumokkal kapcsolatban? Egy nagyadagnak elégnek kéne lennie ahhoz, hogy elláson egy egész Univerzumot a lakóival együtt.

– A legrosszabb rész az, hogy... hogy legalább 3 adag óriási méretűt kér...

A szakács ledöbbent! Három ekkora méretűt? Ez nagy volt! Ennek az egész Varga várost elkellene látnia! Hihetetlen!

– Nos... Akkor rendben... Menni fog. – mondta a főszakács, próbált közömbösnek tűnni, mintha mindent látott volna előre, ami távol állt az igazságtól.

Miután feljegyezte a rendelést, elindította a gépet, ami felelős volt az elkészítésért, hívatta az 5-ös Univerzum felelős Vargáját.

– Nincs rendelés. – mondta a Varga szimplán, egy üres rendelésfüzettel a szárnyán.

– Ez hogy lehet? Ez eléggé fura a 4-es Univerzum után. Következő! – ordította felkészülve a következő Univerzumra.

Ez a 6-odik Univerzum volt, Bojack bandája és a lányok csoportjáé. Utóbbi csak két kisadagot kért, úgy döntöttek, megosztják egymás közt, követve a Vargák példáját. Bojack, aki megölte a gyereket és Bujin közepes adagot kértek, míg Zangya-nak kis adagot szolgáltak fel. Ki gondolta volna, hogy az összes nő az összes Univerzumból ezt a figurát fogja majd nézni? A főszakács fejében, minden kétség nélkül! Semmilyen ellentmondás sem volt benne ezzel kapcsolatban!

A 7-es Univerzum újabb sokkot okozott! Az óriás namek, aki 2 méternél is többnek nézett ki, kb 3 méternek, biztos sokat kell ennie! Nagyon erősnek tűnt, biztos sok energiára van szüksége. A főszakács óriási adagra gondolt. De nem ez volt a helyzet.

– Csak vizet kér, ennyi. – mondta a Varga a főséfnek.

– Víz? Csak víz? Hmm... Igen! Természetesen, ő mindazonáltal egy Nameki...

A főszakács alaposan izzadt. Milyen kemény munka! Még nem készítette ki a sok rendelés, de még messze volt a vége. A 8-as Univerzum sok rendelést adott le, mivel nagyon sok versenyző volt köztük. De a kérések még teljesíthetőnek tűntek. Ugyanaz volt a helyzet a 9-es Univerzummal is, a rendelések nem voltak távol a szokásostól.

Szerencsére, a 10-es Univerzumból már majdnem mindenki elment! A főszakács sokat várt tőlük, mióta megtudta, hogy a Csillagharcosok mennyire nagyétkűek. A hír nagy megkönnyebbülést okozott a főnöknek, a mérhetetlen mennyiségű rendelések után! Habár, az öröme nem tartott sokáig: Két óriású méretű volt rendelve „Majin Buu” részéről a 11-es Univerzumból! De hova tudják tenni, azt a sok ételt, amit ezek ketten megesznek?

Trunks a 12-es Univerzumból közepes méretűt rendelt, míg C16 semmit sem evett. A következő a 13-as Univerzum volt, a „Szuper Csillagharcosok” Univerzuma. A főséf majdnem tejes pontossággal meg tudta becsülne a rendeléseket. Nagy rendelést várt, mindegyik résztvevőtől. Valójában, 4 óriási rendelés volt... Ezek a Csillagharcosok, túl büszkék voltak, hogy akármit is rendeljenek, de a nagyméretű elfogadható volt. Nappa nem tudta elképzelni, hogyan lesz képes végezni mindazzal, ami előtte volt az asztalon... Trunks ennek az ellentéte volt. Szerény volt az ajánlások terén, de nem gondolt arra, hogy az étkezés után még kicsit éhes marad... Szuper Csillagharcosként a harca nagyon kimerítette.

A 14-es Univerzumban, ahol a kiborgok voltak, két kis adag elégnek tűnt számukra...

A főszakács elkezdett depresszióba esni... mi van, ha nem lesz elég? Mi lesz ha kifogy az ételből? A karierje biztosan tönkre megy! Amikor a 15-ös Univerzum Vargája belépett, a séf a falba verte a fejét. Mindenki sokkal többet rendelt, mint amire számítottak!

– Had találjam ki... Kis mennyiségűt terveztem, de túlrendelték, nem?

– Nem, nem – mondta a Varga nem tudván mint gondoljon, akaratlanul figyelembe véve a többi Univerzum rendeléseit.

– Ez egy kis adag rendelés.

– Végre győzelem! Még nincs végem! Jippéé!

A főszakács nagyon megörült, látszott a mozgásán, a táncoló teste kicsit örültnek tűnt... ami később csak rosszabb lett...

– Itt vagyok a 16-os Univerzum rendelésével. – mondta a Varga a főnöknek, aki még mindig táncolt.

– Hallgatlak barátom. Úgy gondolom mindenki közepeset kért, így van?

– Nem, nem. Egy kisadag, két közepes és hét óriási...

– A 16-os Univerzumot mondod? Várj, itt biztosan valami hiba történt. Úgy emlékszem ott két nő van és egy kislány. Nem lehet, hogy csak egyikük rendelt kisadagot!

– A kislány elhunyt. A legidősebb nő kért kisadagot, de a másik nő óriásit kért.

– Istenem! Óriási rendelés? Egy nőnek? – gondolta a főséf, amikor látta őt, azt hitte a padló összeomlik alatta. A tucat parancs után, amik nem sikerültek, az alapvető elvek is szintén megtörtek. Mi rosszat tett az életben, amiért ezt érdemelte? Ezek a teremtmények erkölcstelenek. Mindent megesznek, amit látnak!

– A verseny után, új állást keresek... – mondta a főszakács, miután felvette a rendelést.

Cell a 17-es Univerzumból semmit sem kért. Habár a 18-as Univerzumban, több óriásit is rendeltek... A 19-es Univerzum emberei mindannyian kisadagot kértek. És végül a 20-as Univerzum... nem kért semmit. Nem maradt semmi! Hogy kiegészítsék a maradék rendelőket, pop-corn-t és hot dog-ot szolgáltak fel a közönségnek... aminek elégnek kellett lennie.

– Pfúú... Végre kész... – mondta a főnök, miközben éppen végzett az utolsó étellel is.

Ahogy ráesett a karosszékére dolga végeztével, egy újabb Varga jött rossz hírekkel:

– Nos, öhm hogyan fogjuk kiszállítani, ezt az óriási mértékű ételeket a versenyzőknek?

Francba! Az étkező túl kicsi, ennyi ételhez!

– Én... Én kilépek... Végeztem... Viszlát...! – kiáltotta, ahogy elmenekült a Varga.

A Vargák megterveztek mindent korábban. Talán nem az étel mennyiségét, de a személyzet számosságát. Körül belül 2000 kis Varga dolgozott. A semmiből kerültek elő, hogy kiszolgálják mind a több millió éhes nézőt. Sokan járkáltak kocsikkal édességeket árulva, mások tálcákon kínálták az italokat, valamelyek ingyen sznekkeket szolgáltak. Az árnyékban, az aszteroida szívében, amit a verseny helyszínéül szolgált, ott is több ezer Varga segített a Namek-eknek, akik főztek.

Miután végeztek az ételek elkészítésével a nézők számára, a szakácsok újra elfoglalttá váltak a húsz univerzum kiszolgálásával. Az egyik Varga megjegyezte a 20-as Univerzum lefagyasztott versenyzőjéről...

– Az a nagydarab jégtömb, biztosan nem fog enni. – jegyezte meg az éles elméjű Varga a nyitott tribünön.

Az űrben, a Kaioshi-nek tanácskoztak a „Legendás Csillagharcos” ügyében is.

– Véleményed szerint, milyen erős Brolly? – kérdezte a női Kaioshin a többitől.

– Sokkal kiemelkedőbb, mint a többiek, nem? – válaszolt valamit a nagy Kaioshin.

– Biztosan engednünk kéne? – kérdezte a legfiatalabb Kaioshin. – Úgy értem... még ha fagyott is... akkor is veszélyes így és itt tartanunk...

– Ezt nem nekünk kell eldöntenünk. – monda a legidősebb Kaioshin. Amikor eldöntöttük, hogy megtartjuk ezt a versenyt, a Vargák tisztán megkértek minket, hogy ne avatkozzunk bele a küzdelmi kérdésekkel kapcsolatos választásaikba. Elfogadtuk és hűek leszünk az ígéretünkhöz.

– Igaz, de... Ez a Broly... nem szabad félvállról venni. – mondta a fiatal Keleti Kaioshin. – Ugyanaz, mint ami Majin Buu-val volt, hogy nem foglalkozhatunk vele? Mi lett volna ha nem foglalkozunk Bibidi visszatérésével!?

Ezen szavak után, az összes Kaioshin a 11-es Univerzum felé fordult, ahol Babidi, Bibidi fia volt és türelmesen várt a verseny végéig, Majin Buu-val mögötte, aki grimaszolt, mint egy gyerek.

A Bujin-nal folytatott küzdelme során, láthatta az Isten, ennek a rózsaszín szörnynek a teljes erejét. Habár Majin Buu, nem teljesen olyan volt, mint amilyennek elképzelték, de ezen felül is hihetetlen erős volt. És talán még rosszabb... A 4-es Univerzumban, volt egy másik harcos, akit „Buu”-nak hívtak. Ő sokkal inkább harchoz volt öltözve... Tisztán látható volt, hogy az ő ereje szignifikánsan a hasonmása fölött volt, a 11-es Univerzumból, nem említve az intelligenciáját!

– Ne aggódjatok. – biztosította őket a Déli Kaioshin, aki részt vett a küzdelmekben. – Bizonyára, itt erős harcosok vannak, de a Vargáknak jól működő rendszerük van arra, hogy visszaküldjék azokat a versenyzőket, a sajt Univerzumukba, akik vétenek a szabályzat ellen. Legyen az Majin Buu, Brolly, vagy egy másik, nincs veszély. Mint a többieket is, hagyjuk őket! – mondta viccesen.

A Kaioshin barátai elmosolyodtak. A Déli Kaioshin-nek az volt a szokása, hogy megbízik a körülötte lévőkben. Biztos volt benne, hogy van 2 vagy 3 harcos kihívást jelent majd, de a többiek biztosan nem okoznak semmiféle problémát. Az egész 10-es Univerzum résztvevői, hamar leléptek, miután a legtöbbjüket, konkrétan 8 harcosukat csúfos vereség érte...

És a 2-es Univerzum? Semelyik sem tűnik erősnek... de még egyikük sem szerepelt, de hamarosan fognak.

A legtöbbjük egész idő alatt boldognak tűnt. Sok alacsony volt közöttük, és végig játszadoztak. Volt még pár felnőttnek tűnő egyed, akik erősnek tűntek. De hogyan keveredtek bele egymásba?

Eltérően a többi Univerzumtól, az emberek a 2-es Univerzumból úgy tűnt, nem találkoztak még egymással a verseny előtt. A Vargák egyenként választották ki őket a versenyre. Habár, ez a verseny, ahol még az Istenek is versenyeztek, távol volt attól, hogy alkalmas legyen a legtöbbjüknek. Ott volt egy kis lány, aki egy olyan pólót viselt, amire az volt ráírva, hogy „Arale”... Ott volt még egy kis démon gyerek, aki egy kicsit idősebbnek tűnt...

Ahogy a hosszú asztalt elővették számukra, feltűnt a föld alól, a résztvevők és a nézők a 2-es Univerzumból, teljesen véletlenszerűen reagáltak. Néhányuknak rögtön leesett, hogy kaja idő van és elkezdtek kérdéseket feltenni:

– Shu vagyok. – mondta a 16 éves fiatalember, aki kékbe, narancssárgába, és barnába volt öltözve, bemutatkozva a mellette ülő férfinak, aki narancssárga kendőt viselt a fején. A kendős nem válaszolt. Ő csak... buta? Bármi esetre is, nem mondott semmit mióta megérkezett. De Shu azt hallotta, hogy C8-nak hívják... Shu nem időzött egy pillanatra sem, hogy megpróbáljon kicsikarni akár csak egy szót is belőle... De csak bámultak egymás mellett... Ott volt Arale is, aki játszott egy kis fura gázálarcot viselő fickóval... valamint, egy senkiházi rózsaszín szemekkel és szájjal...? Ahogy meglátta Shu, a fiatalember kócos fekete hajjal, elfordult. A furcsa macska felkeltette az érdeklődését. Mi a neve? Hallotta már korábban... Ismételgette a nevét még a Varga hajón... Óh, igen! Nekomajin Z! Olyan furcsa név. Két kis démonnal társalgott, akik akkorák voltak, mint Shu. Mindkettőnek pöttyös füle volt, mint sokaknak itt (talán ez volt az Univerzum védjegye?). De az egyik nem különbözött annyira az emberektől, a másiknak rózsaszín hátrafésült haja volt.

– A világomban én vagyok a legerősebb! Biztos megnyerem ezt a versenyt! Ismeritek az embereket a 18-as Univerzumból? Nos, ők az én Univerzumomban is léteznek! A barátaim. Bizonyítékként, ugyanolyan ruhát viselnek, mint én. Látod? – mondta a piros kinomot viselő macska a két démonnak, pólóját húzogatva, hogy tisztázza. – Erősebb vagyok náluk! – folytatta.

A rózsaszín démon félbeszakította:

– Az én nevem Beelzebub... És ami leír enegem... az a srác a 11-es Univerzumból.

– Aki úgy néz ki, mint egy lufi? – kérdezte a másik pöttyös fülű gyerek.

– Nem, a másik fickó, Dabura... Teljesen úgy néz ki, mint... mint az apám... habár ő sokkal alacsonyabb... De mi van ha ő az!

– Az apádat biztosan leverték. – mondta egyszerűen Nekomajin.

– Héj! Ne merd! Apám sokkal erősebb, mint ő! Csak olyan furcsa számomra, ennyi!

– Talán beszélned kéne vele... mielőtt meghal...

Az igaz, hogy... Dabra tisztán haldoklott...

Ha Beelzebub többet szeretne megtudni róla, akkor hamarosan beszélnie kell vele... de még nem most... Az étel megérkezett! Mielőtt még leült volna, Beelzebub még farkasszemet nézett valakivel a 3-as Univerzum ajtójából. Tapion-nal. Még nem küzdött, de nagyon magabiztosnak tűnt. Erős lenne? Van valami különleges adottsága vagy valami? Vagy mindig ilyen pillantást vet az ellenfeleire?

Senki sem tudta a 2-es Univerzumban, szóval elég kíváncsiak volta rá. Még kíváncsibbak voltak afelől, ami az árnyékban állt a bejáratnál... Ő nem evett. Egy asztal megjelent, és csak Tapion ült le oda enni, ahol az étel pont akkor jelent meg, mint a 2-es Univerzum tagjainak. Miközben mindenki, ezen a két helyen kis tányért kapott. A Vargák nagyon elfoglaltak voltak, hogy az óriási mennyiségű ételt a 4-es Univerzumbeliekhez vigyék, az antigravitációs kocsikon.

A kommentjeitek ehhez az oldalhoz:

Kommentek betöltése...
[hu_HU]
EnglishFrançais日本語中文EspañolItalianoPortuguêsDeutschPolskiNederlandsTurcPortuguês Brasileiro
MagyarGalegoCatalàNorskРусскийRomâniaCroatianEuskeraLietuviškaiKoreanБългарскиעִבְרִית
SvenskaΕλληνικάSuomeksiEspañol Latinoاللغة العربيةFilipinoLatineDanskCorsu