DB Multiverse

Hírek DBM olvasása Miniregény Fanart A szerzők GYIK RSS csatorna Extrák Események Reklámanyagok Partner oldalak Verseny Ismertető Univerzumok Ismertetője
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

Dragon Ball Multiverse: Regénnyé formálás

Írta Loïc Solaris & Arctika

Adaptálta Misi & HomolaGabor

Fedezd fel újra a DBM történetét, számtalan részlettel kiegészítve. Ezt az írást Salagir hitelesítette, kiegészítve saját ötleteivel azt. Ezek nincsenek benne a mangában, így a történet igazi ráadása a képregénynek.

Intro

Rész 0 :0
Rész 1 :12345

Round 1-1

Rész 2 :678910
Rész 3 :1112131415
Rész 4 :1617181920
Rész 5 :2122232425
Rész 6 :2627282930

Lunch

Rész 7 :3132333435

Round 1-2

Rész 8 :3637383940
[Chapter Cover]
Rész 5, fejezet 22.

ÖTÖDIK RÉSZ: KÉT ÓRIÁS SZEMTŐL SZEMBEN.

22. Fejezet

Fordította: Pokorny Zsolt; Lektorálta: HomolaGábor


A 16-os és 18-as univerzum Pan-jAi tovább folytatták játékukat és közben élvezték a kis frissítőket, amiket a vargák szolgáltak fel nekik a következő harc előtt. A ring alatt elterülő nagy területen szórakoztak, s végül úgy döntöttek, hogy ellátogatnak a hatos világhoz.

Mikor odaértek, rögtön szembetűnt nekik, hogy a fiatal Kat még mindig sír. Térdre rogyva próbálta meggyőzni barátait, hogy hagyják a tornát és menjenek haza azonnal.

Mindkét Pan átugrott a falon, hogy találkozhasson velük. Egy barátja bátorítására Kat felemelkedett. A négy fiatal hölgy a két kislány előtt állt.

– Mit akartok? – kérdezte a szőke, aki rögtön a csípőjére erősített kard felé nyúlt jobb kezével.

– Háhh! Ne áltasd magad! Jóval erősebbek vagyunk nálatok. – mondta Pan a 16-os univerzumból.

A másik Pan, a 18-asból meglepődött ezen a kijelentésen. Ő is tudta, hogy a csapata bármely tagja erősebb ezeknél a lányoknál, mégsem gondolt rá, hogy ezt valaha is a szemükbe mondja. Talán ez is egy a kis különbségek közül, amik közte és a másik Pan között vannak? Talán Vegitó hatására lett ilyen?

A 6-os univerzum lányokból álló csoportja csöndben volt. Egyikük majdnem vitába szállt, de meggondolta magát. Pár embert már láttak harcolni a 16-os és 18-as univerzumból. Voltak köztük csillagharcosok, Goku és Vegita. És még a kölyök is, Pan, levert egy másik csillagharcost... Jól "ismerték" a csillagharcosokat a történelem könyveikből...

A nő, aki mögöttük állt, hátul rövidre vágott hajjal, egy pillanatig hátranézett Bojack-ra és két "barátjára". Őt is ismerték. Bojack terrorban tartotta az egész galaxisukat. Egy valódi kalóz. Szerencséjükre Bojack bandája nem tudott az ő létezésükről... Egészen eddig a napig. Elgondolkodtak rajta, hogy talán hiba volt eljönniük a tornára...

– Tudjuk, hogy bőségesen le vagyunk maradva néhány itt lévő harcoshoz képest, beleértve Bojack-ot is... – ismerte be végül a szőke – Mégis megtesszük amit csak tudunk. Tehát ti csak törődjetek a saját dolgotokkal!

Kat az épp felszólalt barátjára pillantott, aki úgy tűnt azt sugallja neki; "csak hozd a legjobb formád", amiről úgy gondolta, hogy kevés lesz és jobb lenne csöndben megpattanni innen. Mellette a hosszú hajú lány is bólintott. Örömmel beszélték ezt meg Bra-val a 18-as univerzumból, de annyi elég is volt. Vagy legalábbis kislányokkal nem akart ezekről a dolgokról beszélni...

– Barátaim, a figyelmüket kérem! – kezdte végre egy varga. – A következő harc pár percen belül kezdetét veheti!

– Jobb, ha megyünk! – kiáltott fel az egyik Pan. Mindketten kiábrándultak voltak, amiért elvesztegettek némi időt a 6-os univerzumnál.

Kezet fogva ugrottak át a falon és futottak vissza az ő univerzumukhoz tartozó helyekre.

– Meglepő. – mondta Bojack, miközben összekulcsolta karjait. – Ezek a lányok oly' sokat tudnak rólunk... Mi pedig még csak nem is hallottunk róluk!

– Nem jelentenek számunkra veszélyt, szóval ne parázz! – mondta Zangya, miközben beletúrt aranyszínű hajába.

– Lezúzzuk őket, ha hazaértünk és megtaláltuk a búvóhelyüket. – mondta Bujin.

– A ringbe szólítjuk Cell-t a 17-es univerzumból és Dabura-t a 11-esből! – mondta egy lila varga.

Ez a hír sokakat felvidított. A 11-es univerzumnál Dabura leengedte karjait.

– Hehe, végre én jövök!

Nagy vállmozdulatokkal melegített, vigyorgott, aztán egy pillantást vetett Babidi-re, majd a ringbe repült.

– Majin Buu. – Babidi nyitotta mondanivalóját egy szadista mosoly kíséretében. – Ha Dabura veszít, hagyom, hogy megedd.

A lény örömében felugrott és a nevét kiáltotta. Pár másodperc örömködés után abbahagyta a visítozást és felnézett a ringre, hogy lássa, a harc mindjárt kezdetét veszi. Csak egy dologra vágyott; hogy lássa a démont veszíteni!

A 17-es univerzumnál Cell mosolygott.

– Ah, végre. Kezdett már túlontúl unalmassá válni ez a torna... Sosem vagyok a ringben!

Továbbra is folytatva beképzelt kis elmélkedését, közben pedig észre se vette, hogy a Cell junior a lába között tekereg.

– De legalább van itt jó pár ígéretes ellenfél is. – mondta, konkrétan a 16-os és 18-as univerzumokra gondolva, amiket a legjobban ismert. De ott volt még a 8-as univerzum, Dermesztővel, részben ez is izgalmas volt. Egyebek közt ott volt még Trunks és C16 a 12-es világból, C17 és C18 a 14-es univerzumból, a nagyfiú a 6-osból, és még mindig morfondírozott azon, hogy legyőzheti-e egyáltalán Majin Buu-t a 11-esből a regenerációs képességével.

– Remélem elég erős lesz ez a Dabura – folytatta Cell.

Csöndesen a ringbe repült, finoman leszállt, karjai a gonosz felé nyújtva. A 16-os és 18-as univerzumoknál Gohan és Piccolo beszélgettek a kezdődő harcról.

– Most láthatjuk Cell erejét – mondta Gohan.

– Te vagy az egyetlen, aki mindkettejükkel küzdött már, Gohan. Te vagy a legalkalmasabb, aki összehasonlíthatja őket. – mondta Piccolo, keresztbe font karral, a ring felé tekintve.

– Nagy odafigyeléssel nézem majd ezt a harcot. – válaszolta Gohan.

A 16-os univerzumnál Vegitó a bejáratnál támasztotta a falat. Mohón vágyott rá, hogy láthassa ezt a csatát. Bra csatlakozott hozzá, a másik ajtónál dőlt a falhoz, hogy csöndben beszélgethessenek.

Gohan és Piccolo mögött a 18-as univerzumnál Vegita és Son Goku álltak.

– Alig várom, hogy lássam, mennyit fejlődött Cell! – mondta Goku.

– Arra fogadok, hogy egyáltalán semennyit. – válaszolta a csillagharcosok hercege.

– Hm... gondolod? – kérdezte riválisa, kíváncsisággal az arcán.

– Egyébként is, ha megnyeri a következő két kört is, ellenem találja magát és lemészárolhatom!

– Héj, ne szaladj ennyire előre, Vegita, előbb le kell győznöd Trunks-ot.

– Trunks rendben van, de nem olyan jó, mint én.

– A cell játékok idején az erő tekintetében közel voltatok egymáshoz. Még mindig nem tudom melyikőtök nyert volna egy párbajban.

– A győztes természetesen én lettem volna, Kakarotto! És ne kérdőjelezd meg a fölényemet!

– Héj Vegita! – folytatta Goku. – Sosem beszéltél róla, hogy milyen volt az edzésetek az időtorzító szobában! Mondd csak!

– Nem.

– Ki vele!

– Nem emlékszem rá! – válaszolt Vegita.

– De ha...

– Nem!

– Megkérdezem Trunks-tól...

– Kakarotto!

– Csak szórakozok!

A vargák hangosbemondója félbe szakította az ellenségeskedő barátokat.

– A harcosok elkészültek! Kezdődhet a harc!

Nézők ezreinek tekintetével övezve Cell és Dabura felkészültek a harcukra.

– Mondd csak, – kezdte Dabura. – Volt szerencsénk egymáshoz az univerzumodban?

Cell gyorsan lepörgetett pár lehetséges választ a fejében. Elmondhatja az igazat, de a leghelyénvalóbb és legszórakoztatóbb választ adja.

– "Ki tudja? Mi a helyzet a tiétekben?

– Soha. Mit szólnál egy bemelegítéshez?

Cell nem válaszolt. Egy bemelegítés? Miért is ne? Végső soron egyáltalán nem ismeri ezt a tagot. Benne van.

Egy mosollyal, Cell elfogadta a felvetést. Karjait kikulcsolta, lábait széjjelebb csúsztatta, hogy jobban mozoghasson, és várt. Dabura-nak feltűnt Cell védekező pozíciója. Ő is megcsillantott egy mosolyt és támadásba is lendült.

Az ütés, amit a zöld lény arcába mért, csak egy mérsékelt elterelés volt. Cell könnyen elhárította egy kézzel, és a másikkal visszatámadt, közel sem teljes erővel. Dabura elkerülte az ellentámadást azzal, hogy kicsit összehúzta magát. Rámarkolt Cell-nek arra a kezére, amivel azt az öklét fogta és kitérő mozdulatából szerzett lendületet, hogy erőt vigyen mozdulatába, és a levegőbe küldte Cell-t. A másik viszont könnyedén állóra fékezte magát pár méterre a föld fölött lebegve. Fejjel lefelé volt és látta, ahogy Dabura újra felé ront. Nehézség nélkül csusszant arrébb néhány ütés és rúgás elől, amíg meg nem lepték egy, a többinél gyorsabb mozdulattal. Nyakán érte a rúgás, gyorsan a padlóra zuhant, de mikor már csak 2 másodperc maradt, maga alá húzta a lábait és összekuporodott, ahogy Dabura ismét felé állt, csöndben.

– Szóval. – mondta.

– Érdekes... – vágott vissza Cell egy támadással.

Ez alkalommal ő fordult ellenfele irányába, hogy egyre gyorsabb és pontosabb mozdulatokat indítson felé. Dabura sokáig blokkolt és félrehajolt az ütések elől, amíg nem kapott egyet könyökkel a gyomrába, amitől köpött is egyet. Lihegett egy darabig, aztán egy térdrúgással próbálkozott Cell ellen, aki viszont számított erre. Dabura próbálta nyakon ütni a könyökével, haszontalanul, mert Cell előre bukfencezett, hogy elkerülje. Gyorsan felpattanva máris újra Dabura-ra rontott, kicsit kevésbé szarkasztikusan, mindinkább komolyan. Gyors és erőteljes ütéseket váltottak nyaktörő sebességen. Párszor mindketten sikeresen eltalálták ellenfelüket. Az ütésváltás következtében néhány légrobbanás hallatszott. Végül, néhány hosszú perc után, miközben egyik harcos sem volt jobb a másiknál, külön váltak.

Most, hogy kb 10 méterre álltak egymástól, kezdődhetett az igazi móka. Dabura felvett egy másik pozíciót és szólt ellenfelének:

– Most pedig mindenkinek megmutatom egy valódi démon erejét! Nem fogom visszafogni magam!

Cell elmosolyodott. Örömmel töltötte el a tudat, hogy ő többet tartott vissza. Ő is úgy tervezte, hogy a következő szintre lép. Dabura támadott, magabiztosan rontott ellenfelére, bal keze nyitott tenyérrel kinyújtva, ökölbe szorított bal kézzel, ütésre készen. Cell nekiállt elkerülni az ütést Dabra nyakát megragadva jobb kezével, majd elkerülte az arcát célzó ütést. Két lépés hátra, egy lökést hárított, amitől Dabura elfordult. Előrébb mozdulva, újra fordult, hogy végre elérje Cellt egy lökéssel.

Cell a földre zuhant, morgolódott. Dabura repült, amikor Cell feltápászkodott. A démon elcserélte mosolyát egy sokkal inkább harcias tekintetre és az ellenfeleként szolgáló zöld lény felé sietett. Utóbbi a démonhoz ugrott. Alkarjaik durván összeütköztek. Sebességük miatt mindkettő pördült egyet, mielőtt újra különváltak. Mindkét harcos ugyanakkor fordult vissza, energia támadást lőve a másik felé. Összeütköztek és felrobbantak, egy pillanatra füstfelhőt hagyva maguk után. Cell és Dabura hamar visszatértek a puszta kezű harchoz.

Nem volt néző, aki láthatta volna az ütközetet, ami a porfelhő mögött zajlott, de mielőtt szétoszlott, Dabura földre zuhanása elfújta a ringből. Cell felrepült, lassan, hogy kicsit pihenhessen, mosolyogva, láthatóan örülve annak, hogy az imént megrúgta ellenfelét.

– Egész jól nyomod – dicsérte Dabura.

– És még semmit sem láttál.

A démonnak nem tetszett a mód, ahogy válaszolt, ökleit és arcát megrázva újra Cell felé rontott. Az utóbbi észrevette ellenfele mozdulatait. Gyorsan megfeszítette izmait és teste hatalmas erővel indult meg, hogy Babidi szolgájának támadását viszonozza. Egy hatalmas rúgást vitt be. Dabura-nak épp, hogy elég ideje volt, hogy lelassítsa, majd karjait utána küldte, hogy ellentámadást indíthasson. Az utórezgés sokkal erőteljesebb volt, mint akármelyik találat, amit eddig bevittek. A rengés hulláma alatt az ütközés pontjától haladva a ring megtört. Ahogy füst halmozódott fel a becsapódás hatásár, a nézők egy foltnál többet nem is láttak a két harcosból.

Dabura éles fájdalmat érzett az alkarjában, de aztán egy felütéssel találta el ellenfelét. Cell átrepült a ringen, erős fájdalommal az állkapcsában, és nem tudott felkészülni a hirtelen mellé érő Dabura támadására. Elkapva a lábait, a démon pörgetni kezdte őt maga körül, egyre gyorsabban, míg végül a ring felé nem hajította. Cell egy nagy adag por alatt csapódott be. Dabura nem várt tovább. Előre nyújtott karokkal, nyitott tenyérrel felüvöltött, mikor egy tömör, koncentrált energiatámadást indított ellenfele irányába. Ahol az energiabomba a földbe csapódott, a ring felét megsemmisítette. A csata folytatódott...

A kommentjeitek ehhez az oldalhoz:

Kommentek betöltése...
[hu_HU]
EnglishFrançais日本語中文EspañolItalianoPortuguêsDeutschPolskiNederlandsTurcPortuguês Brasileiro
MagyarGalegoCatalàNorskРусскийRomâniaCroatianEuskeraLietuviškaiKoreanБългарскиעִבְרִית
SvenskaΕλληνικάSuomeksiEspañol Latinoاللغة العربيةFilipinoLatineDanskCorsu