DB Multiverse

Hírek DBM olvasása Miniregény Fanart A szerzők GYIK RSS csatorna Extrák Események Reklámanyagok Partner oldalak Verseny Ismertető Univerzumok Ismertetője
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

Dragon Ball Multiverse: Regénnyé formálás

Írta Loïc Solaris

Adaptálta Misi & HomolaGabor

Fedezd fel újra a DBM történetét, számtalan részlettel kiegészítve. Ezt az írást Salagir hitelesítette, kiegészítve saját ötleteivel azt. Ezek nincsenek benne a mangában, így a történet igazi ráadása a képregénynek.

Intro

Rész 0 :0
Rész 1 :12345

Round 1-1

Rész 2 :678910
Rész 3 :1112131415
Rész 4 :1617181920
Rész 5 :2122232425
Rész 6 :2627282930

Lunch

Rész 7 :3132333435

Round 1-2

Rész 8 :3637383940
[Chapter Cover]
Rész 4, fejezet 16.

NEGYEDIK RÉSZ: KÉT PECHES UNIVERZUM

16. Fejezet

Fordította: Pokorny Zsolt; Lektorálta: HomolaGábor


– Rendben, én jövök!

Reacum mosolygott. Az ellenfele egy Namek. Ez egy könnyű menet lesz. Legalább szerencsésebb, mint Jeece volt. És sosem lenne olyan meggondolatlan, mint Burter. Az utóbbi épp most épült fel a veresége után. Erős fájdalmakkal ébredt, csúnya hasfájással. A Kaioshin nyilván szép találatot vitt be.

– Reacum, ne húzd az időt, nyerj! – parancsolta Dermesztő.

– Igen Uram, – válaszolta vigyázzban állva. – De előbb szükségem lesz egy fejlettebb fürkészre.

Reacum és Dermesztő megfordultak, hogy egy deformált fejű, lila foltos bőrű lényre nézzenek.

– Kiwi, a fürkészek? – Kérdezte Dermesztő türelmetlenül.

– Nos, Dermesztő Nagyúr, van egy kis probléma. Úgy tűnik túl sok olyan személy van itt, akik miatt a fürkészek instabilak, amitől felrobbanhatnak. Nagyjából annyit tehetünk, hogy 10 egység érzékelőjét javítjuk ki.

– Tíz egység nem lesz elég, – mondta Dermesztő keresztbe kulcsolt karral. – Jól van, adj egyet Reacum-nak!"

Utóbbi kinyújtotta a karját a fürkészre várva, azt sugallva, hogy Kiwi egy az ő alárendeltjei közül.

– Egyelőre... Ez az egyetlen, amit így módosítottunk. – válaszolt Kiwi remegve.

Ahogy Dermesztő izgatott lett, Reacum közbelépett.

– Uh, végül is nem baj. Akkor inkább lenyúlom Burter-ét."

Odasétált a társához, közben kicsi puffanásokat hallatva, ahogy nehéz lába lépésenként a talajhoz ért. Gyorsan felkapta Burter fürkészét, átállította a berendezést, hogy illeszkedjen a jobb szeméhez.

Jeece-re és Burter-re nézett és így szólt:

– Ha veszítetek, az azért van, mert nem mutattátok be a Táncot! Kész! Rajt!

– Reacum! – üvöltött Dermesztő, – Azonnal hagyd abba a hülyeséget és harcolj, mielőtt kizárnak!

A Ginyu Osztag tagjának még a szeme se rebbent. Még csak nem is szállt vitába és azonnal visszaszállt a ringbe... miközben Jeece és Burter folytatták idióta táncukat. Ahogy a ringben landolt, ellenfele már harci állásban várta.

A rendezők egyike be is jelentette, hogy ezzel a harc elkezdődött. Reacum megmerevedett... Majd hirtelenjében fura mozdulatokba kezdett a karjával és elkiáltotta magát.

– Különleges egység... Ginyu Osztag!

Megspékelte még néhány kretén lábmozdulattal is. Egy lábon fejezte be Nail felé nézve, – aki kissé zavarban volt ilyen szégyenteljes pózok láttán – majd a nevét kiáltotta, "Reacum!"

Ahogy végzett a „csatakiáltással” rögtön Nail felé indult üvöltve, egy elszántságot tükröző vigyorral az arcán... Reacum számára ez a harc nem lehet más, csak formaság.

Nail-nek sikerült jobbra elhajolva szűken elkerülnie Reacum rohamát. Kihasználta ezt a kis egyensúlyvesztést, hogy ellenfelének bevihessen egy függőleges rúgást. Reacum reflexei azonban kemények voltak, elkerülte a támadást azzal, hogy hagyta magát majdnem hanyatt zuhanni.

A namek egy negyedfordulattal válaszolt, bekombinálva egy új rúgást, ezúttal egy vízszinteset, de egy villanásnyi idő alatt az ellenfele négykézláb zuhant, ami segített neki elkerülni ezt a támadást is.

Felismerve, hogy a háta nyitott egy támadásra, a namek megfordult és előrébb húzódott, hogy csökkentse a kettejük közti távolságot. Hirtelen egymásnak rontottak és ütéseket, ellentámadásokat kezdtek váltani eszméletlen sebességen. Nagyjából húsz másodpercig úgy tűnt egyikük sem jobb a másiknál, ám ekkor Reacum beüvöltötte, hogy "Reacum rúgás," egy hihető és hatásos pozíció és támadó mozdulat kíséretében. Nail-t az arcán érte a találat, ami a levegőbe dobta őt, amit egy kemény landolás követett a padlón pár méterrel odébb.

A 13-as univerzum páholyában egy kopasz csillagharcos figyelmesen elemezte a harcot. Már el is feledte, hogy a harc elején még azt akarta, hogy a magasabbat elpusztítsák. Aztán mégis elmosolyodott, amikor Reacum rúgása eltalálta Nail-t.

Vegeta, fejét nagy barátja felé fordítva, megszólalt.

– Nos, úgy tűnik Reacum erősebb a Namek-nál."

– Nos, ha ez igaz, akkor Nail jóval gyengébb annál a Caracagot izénél. – válaszolt Nappa egyszerűen.

– Még ha valami csoda folytán mindketten egy Namek-ot kaptok az első körben, – szólt közbe Raditz. – Sajnos egymás ellen akkor sem harcolnátok a tornán. Láthatnánk, hogy melyik a jobb kettőtök közül és talán szétrúghatnád a seggét, ahogy régen Ő rúgta szét a tiédet.

Nappa és Vegeta Raditz-ra nézett:

– ...Ja... Régen...

– Figyeljétek! A Namek felkel! – jelentette Kakarotto, megzavarva három barátját, akik vissza is tértek a ring elemzéséhez.

– Akarsz még? – kérdezte Reacum szarkasztikusan, amint a namek-ot fehér aura kezdte körül venni, miközben lábra állt.

Eltelt pár másodperc, míg mindkét harcos mozdulatlanul állt. Majd hirtelen Nail felüvöltött, ökölbe szorította kezeit, ahogy felfedte valódi erejét. Az aurája egyre erőszakosabban tombolt.

A Ginyu osztag fürkésze csipogott. Gyorsan kiírt egy 58000-es értéket, ami még mindig emelkedett, habár csak éppen hogy. Persze a maximum nagyjából 60000 közelében kell, hogy legyen.

Reacum-nak ideje sem volt kommentálni Nail erejét, amint az nekirontott, egy kisebb krátert hagyva ott, ahol ezelőtt kevesebb, mint 1 másodperccel állt. Nail-nek sikerült bevinnie első ütését. Ökle előbb áthatolt a páncélon, majd Reacum hasába fúródott. Reacum köhintett. Nail ezután egy arcra ütéssel folytatta, mitől ellenfele megtántorodott. A fürkész a földre zuhant és Nail mintegy reflex szerűen összetörte. A namek továbbra is tűz alatt tartotta Reacum-ot egy rakás ütéssel és úgy tűnt, Reacum-nak gondjai akadtak. Újra és újra meghátrált.

Végre, Nail erőszakos bal oldali támadása következtében ellenfele térdre rogyott. Kinyújtotta jobb karját nyitott tenyérrel, három ujját összezárva, mikor újra megjelent az aurája. Újra elüvöltve magát, egy energia lökettel találta el Reacum-ot, aki még csak épp kezdett magához térni. A robbanás, ami ez után következett, elég durva volt.

Amint a por kezdett elülni és Nail lehiggadt, Nappa elengedett egy vigyort... Ami majdnem olyan gyorsan halványult el, mint amilyen gyorsan Vegita megszólalt.

– Ez még kevés lesz.

És valóban. Ahogy a füst eltűnt, mindenki észrevette az eléggé leharcolt és sebesült Reacum-ot, aki azonban még mindig állt , darabokra hullott páncéljával. Mosolygott, amint leverte mellkasáról a port.

Egyszerűen válaszolt.

– Nem rossz... Egyáltalán nem rossz!...Én jövök!

Kitátotta vérző száját, amiben fény csillant. Ezután a technikája nevét kiáltotta, "Reacum Eltörlő Ágyú". Egy olyan erejű energia löket ütközött Nail-lel, aminek még egy karjának védelmével sem tudott ellenállni.

Füst és por emelkedett a levegőbe. Kráterek jelentek meg az energia hullám mentén. A földön feküdt a namek, kinek teste még mindig füstölt. Megpróbált feltápászkodni a jobb karjára támaszkodva, mert a balt – és hozzá néhány bordáját – elvesztette.

Reacum nevetve közelített hozzá. Bal csuklójánál fogva megragadta a haldokló namek-ot és a levegőbe emelte.

– Semmi ellenállás! Nem különbözöl az otthonukban lemészárolt többi Namek-tól... – mondta még mindig vigyorogva.

Annak látványa, ahogy Reacum a felsőbbrendűségét bizonygatja, idegesítette Nappát, felszínre hozva néhány régi emléket.

Harminckét évvel korábban...

Egy megbeszélés után a mesterükkel, Dermesztő Nagyúrral, Vegita, Nappa és Raditz elhagyták Dermesztő hajójának irányítási központját. Élénken sétálva lefelé a csarnokban, beszélgetni kezdtek.

– Hogy a francba várhatja, hogy ilyen hamar megtámadjuk a Helior-t? Három nap!? Komolyan? – gondolkodott Nappa hangosan, idegesen. – Most azonnal abba kéne hagynunk a jelenlegi küldetésünket!

– Csak szórakozik rajtunk. – tette hozzá Vegita, nem kevésbé dühösen.

– Ha legalább eggyel többen lennénk... – morgolódott a kopasz csillagharcos.

– Várj, talán szerezhetünk egy kis segítséget. – szólt közbe Raditz a másik kettő mögül.

A két harcos megtorpant és megfordult.

– És mégis honnan? – Kérdezte a Csillagharcosok hercege fehér páncélja előtt karba tett kézzel.

– A kisöcsém valószínűleg még él. Egy távoli bolygóra küldték, amit elég gyenge népek laknak. Ha meg tudnánk találni...

– Ha jól tudom az öcséd ereje csak 2 egység volt, amikor elküldtük, – kezdte cikizni Nappa. – Felnőttként sem lehet valami kemény. Semmi értelme.

– Nappa-nak adok igazat.... De miért ne?... Legrosszabb esetben is... Igen, Hasznunkra lehet.

– Amint lehet indulnom kéne... De...

– Ne aggódj. Két nap alatt letudjuk a jelenlegi küldetésünket és számítunk rátok a Helior megtámadásában velünk. Most menj, ne vesztegesd az időt!

További szóváltás nélkül, Raditz sarkon fordult és a kapszulájához rohant, készen arra hogy megtalálja kisöccsét, Kakarotto-t a Földön. Vegita és Nappa mögött két személy jelent meg.

Felszólaltak.

– Nocsak, nocsak. Csak nem a barátaink, a Csillagharcosok?

Megfordulva Nappa és Vegita szemtől szembe találták magukat a híres Ginyu osztag két tagjával. Reacum, a magas, sárga hajú, és Guldo, aki partneréhez mérten kicsi, kövér lény, zöldes, egymástól távoli szemekkel...

– Mi kéne? – kérdezte rosszindulatúan Nappa Reacum-tól, ahogy közeledtek.

– Higgadj le, csak Dermesztővel akarunk beszélni. Mi magunk akarjuk elintézni a Helior-t. – mondta Guldo.

– Ne nevettess! – kacagott Vegeta. – Sosem élnéd túl!

– Viccelődj amíg tudsz! Csak azért bosszankodsz, mert nem vagy tagja a legendás Ginyu Osztagnak!

– Frászt!

– Cöh, egyébként is, – válaszolt Nappa. – Dermesztő Nagyúr RÁNK bízta a küldetést.

Reacum lesokkolódott.

– Mi? Lehetetlen! Hát... Legalább van rá sansz, hogy végre mind meghaltok, és akkor mi kapjuk a feladatot!

– Mit mondtál? – kérdezte a dühödt Nappa, ökleit ropogtatva.

– Oh, ne húzd fel magad, kicsi. Spórolj az erőddel, szükséged lesz rá.

– Te szemét! – csattant fel Nappa. – Ne gondolj alsóbbrendűnek!

Reacum felé lendült, ököllel előre... Ám az utóbbi megállította őt egy kezével ráfogva az öklére. Sőt, a levegőbe emelte Nappát. Miután Reacum magasabb volt, mint Nappa, csak kinyújtotta a karját a feje fölé, elkapta a csillagharcos derekát és nevetett, miközben szorította. Vegita büszkeségével küszködött, ahogy ezeket látta, de fogait csikorgatva visszatartotta magát az üvöltéstől. Majdnem megfogta a talaj... Amíg a csillagharcosok hercege válaszcsapásra készült, Nappa a jó kezével Reacum-ra támadt, aki simán védte az ütést.

Egyszercsak Dermesztő lépett közbe mögöttük.

– Elég lesz. – hideg, nyugodt hangja önmagában is elég volt, hogy engedelmességre bírja őket.

Vegeta felállt, ökleit eleresztve és Reacum elengedte Nappát, aki a térdeire zuhant, sebesült jobb karját dörzsölve.

– Reacum, Guldo, most kövessetek!

Freeza megfordult. Egy utolsó – a barátságostól távol álló – pillantással a csillagharcosokra, mindkét Ginyu osztagos lelépett. Vegita partnerére nézett, mordult egyet és őt is otthagyta. Nappa felemelkedett, megragadta lüktető karját és maga mögé bámult. Azóta utálja Reacum-ot.

Reacum lesújtott a látszólag haldokló Nail-re az arcán. Röhögve erősen ütötte meg a fejét, hasát és azt, ami a bordáiból maradt. Úgy tűnt sosem lesz vége a kínzásnak, de végül a nagy kopasz leállt, hogy csodálhassa munkáját. Nagy hiba! Nail kihasználta a lehetőséget egy gyors lélegzetvételre. Szemeit Reacum-ra hegyezte, azokból két sárga lézer nyalábot kilövellve sikerrel átlyukasztotta ellenfelét.

Reacum térdre rogyott, eleresztette a namek derekát és kezeit a testén tátongó sebeire szorította. Nehezen és gonoszul lélegzett.

Nail felemelkedett, mielőtt Reacum-hoz szólt.

– Lettél volna óvatosabb.

Utóbbi ráemelte tekintetét, miközben próbált ellenállni a fájdalomnak. Megdöbbenve látta, hogy Nail egész teste alig pár másodperc alatt regenerálódott. Nail letépte köpenyét és olyat rúgott Reacum-ba, amit az nem tudott elkerülni.

Reacum a földre zuhant és ott is maradt. De gondolatai kuszák voltak. Dühös volt. Emlékezett, ahogy több, mint 30 éve Nappa-val állt szemben. Erősebb volt nála. Mindig is erősebb volt nála. És valahogy véletlenül mindketten egy namek ellen harcoltak ugyanabból az univerzumból bizonyosan azonos erővel. Nappa olyan gyorsan nyert... De ő... Ő veszített... Mi több, haldoklik? Óvatlan volt, döbbent rá hirtelen...

Kiérdemelte a halált...

– Halál? Nem, Nem fogok itt meghalni! Nem egy ilyen zöld izé ellen! Lehetetlen!

Úgy tűnt Reacum-ba visszatér az élet. Üvöltésétől Nail összerándult a félelemtől. Védekező pozícióban fordult meg. De, habár dühös volt és üvöltött, Reacum továbbra is a padlón hevert. A namek inkább bebiztosította a győzelmét... Visszasétált és gyilkos szándékkal belelépett földön heverő ellenfele gyomrába, letörve ezzel egy darabot annak páncéljából.

Ezúttal csöndesen, nyugodtan lélegezve Reacum öntudatlan állapotba merült. A bemondók megkezdték a visszaszámlálást. Nail megnyugodtan fellélegzett, mert a regenerációs képessége ellenére most már tényleg kezdett kifogyni a szuflából.

– Ééés HARMINC! A harcot Nail nyeri! – jelentette a bemondó.

Kifújva magát, a namek rögtön lelépett, hogy csatlakozzon a lelátóján neki gratuláló barátaihoz, és hogy pihenjen. A ringben a nameki szervezők azzal foglalatoskodtak, hogy Reacum-ot visszajuttassák az univerzumához, ahová Dermesztő parancsolta, hogy vigyék a hajó gyógyító fülkéjébe. Elkísérte néhány társa a Ginyu osztagból, akik mind aggódó tekintettel bámulták.

A 18-as univerzumnál két ember és egy namek beszélgettek az épp lezajlott harcról.

– Kár, hogy nem számíthattunk Nail segítségére ezek ellen a Namekon! – mondta Gohan, miután kitárgyalták az okokat, amik óvatlanná tették Reacum-ot. (Goku szintén hasznot húzott Reacum túlzott önbizalmából, így bemutathatta Uub-nak, hogy ez is végzetes tud lenni.

– Kíváncsi vagyok mi dolga volt ahelyett, hogy segített volna. – válaszolta Vegita Gohan-nak, emlékezve rá, hogy Reacum szétverte őket, amíg Goku meg nem érkezett.

A csillagharcosok mellett Piccolo kissé megrándult. Vegita elfelejtette volna, hogy Nail benne él? Egy pillanat. Tudta? egyáltalán valaha? A namek el akarta mondani nekik, hogy Dermesztővel harcolt akkor, hogy időt nyerjen... de meggondolta magát... Nem akart magyarázkodni, hogy őt magát is lezúzták...

A 8-as univerzum szárnyában Dermesztő dühöngött magában, Cooler közelített felé egy kézzel a vállán. Dermesztő meglepetésére, aki azt gondolta, hogy a bátyja felvidítani jött. Pfft, na persze!

– Háhh! A Legendás Ginyu Osztag hihetetlen ereje! HAhh! Mind kikaptak, hát még milyen gyorsan!

– Cooler, ne szívózz az öcséddel! – Cold király lépett közbe, még mielőtt harc alakult volna ki.

– Majd meglátjuk, hogy Ti, szolgácskák mit alkottok. – vágott vissza Dermesztő Sauza-ra pillantva, aki pont Cooler mögött állt. – És azt is, hogy Te magad hogy boldogulsz!

– Nincsenek illúzióim, Én...

Félbeszakította a következő harc beharangozása... Trunks a 12-es univerzumból és... Cooler a 8-asból!

A kommentjeitek ehhez az oldalhoz:

Kommentek betöltése...
[hu_HU]
EnglishFrançais日本語EspañolItaliano中文DeutschPortuguêsPolskiNederlandsTurc
Português BrasileiroMagyarGalegoRomâniaРусскийNorskCatalàLietuviškaiCroatianEuskeraSuomeksi
KoreanSvenskaБългарскиΕλληνικάעִבְרִיתEspañol Latinoاللغة العربيةFilipinoLatineDansk